Szülés előtt: így hangolódom pozitív megerősítő kártyákkal a császáromra

Császár előtt

Szerző: Megyeriné Rákóczi Dorina

Vajon hogy teremthetjük meg magunkban az egyensúlyt egy második császár előtt? Hogy tudunk fókuszálni hasi szülésünkre, eloszlatni félelmeinket egy olyan várandósgondozási időszakban, amikor a személyes találkozók is minimálisak? Zágoni Bettina csodakártyáit hívtam segítségül, melyből jócskán akad olyan is, amihez császármetszés előtt is tud egy édesanya kapcsolódni. Elmesélem.

Az első szülésem 12 óra vajúdás után lett császármetszés, amit nehezen dolgoztam fel (itt el lehet olvasni a történetünket). Ma már másképp látom az egészet. A lelki felépülés annyira sokat adott, hogy teljesen megbékéltem vele, és egy olyan önismereti utat jártam be időközben, amit nem cserélnék le semmiért, és amire jó időnként emlékeztetni magamat.  Most ismét várandós vagyok, s Zágoni Bettina (Tina Moderngoddess néven találod őt, aki civilben perinatális szaktanácsadó, jógaoktató) Várandósság és szülés pozitív megerősítés kártyái vannak segítségemre. Az alábbiakban kiemelem, hogy melyek azok, amelyekhez tudok kapcsolódni úgy is, hogy hasi szülésem lesz. Az alábbiakat tettem ki a polcra és látom mindennap. A kártyák egyszerűek: egy megerősítő mondat, gondolat és egy rajz szerepel rajtuk, felhasználásuk változatos (Tina itt mesél róluk egy interjúban).

Erős vagyok, bátor vagyok, harcos vagyok

Nekem a fájdalommal is van egy hosszú utam, amit bejártam. Egész fiatalkoromban többször megkaptam a környezetemtől, hogy “gyenge virágszál” vagyok, hogy alacsony a fájdalomküszöböm és úgy általában is gyenge vagyok. A szülésre készülvén is ezt kérdezgették tőlem a rokonok, hogy mekkora a fájdalomküszöböm, mert ettől függ a jó szülés. És hogy nehogy EDA-t merjek kérni, mert azt a gyengék kérnek, a szülést “ki lehet bírni”. A család másik fele pedig azt mondogatta, hogy a "szülés úgy fáj, mint soha semmi". 

Aztán a császárindikáció fájásgyengeség lett. Tessék, mostmár papírom is van róla, hogy gyenge vagyok, na remek - ezt gondoltam. De én egyáltalán nem éreztem magam annak. A vajúdás alatt például (merthogy 12 óra vajúdás az első szülésemet megelőzte) nagyon jól “elmenedzseltem” a fájdalmat. Az orvosom meg is dicsért, hogy “milyen hősiesen és türelmesen csináltam végig”. Pedig hánytam is, fájt rendesen. Amikor elkezdtem rendbe tenni magamban a szülésélményemet, akkor tudtam, hogy a  fájdalommal kell kezdeni valamit. Aztán, amikor szülés után visszatért a menstruációm, akkor kényszerültem rá igazán erre, ugyanis elképesztő fájdalommal tért vissza és több, mint egy évig ez alig javult valamit (voltam vele orvosnál is, endometriózis is felmerült). Ez alatt az egy év alatt igazán megbarátkoztam a fájdalommal (szakember is segített). Megtanultam együtt élni vele, megismertem, hogy hogyan tudom enyhíteni, így ma már ki tudom mondani, hogy nem félek a fájdalomtól, erős vagyok, bátor vagyok, harcos vagyok.

"Minden nappal jobban ismerlek, minden nappal jobban szeretlek"

Ez a kártya a második trimeszterben nagyon nagy kedvenc volt. Az első trimeszterben sokat voltam rosszul, voltak napok, amikor csak arra tudtam gondolni, hogy éljük túl és ennyi. Kevés időm volt kapcsolódni a babához és átérezni, hogy ő itt van velünk. Emiatt kissé lelkifurdalásom volt, hogy őt nem is ismerem eléggé, de ez a kártya emlékeztet, hogy minden nappal egyre jobb és jobb a helyzet, már nincs lelkifurdalásom.

"Óvom az energiáim, őrzöm a békénk"

Itt egyrészt arra szoktam gondolni, hogy csak olyan emberek legyenek körülöttem, akik támogatóak, távol tartom magam tudatosan pár embertől. Másrészt pedig az online térben is meghúzom a határokat és nem olvasok “ész nélkül” mindenféle szüléssel, születéssel kapcsolatos tartalmat. Pláne a “császár nem is szülés”, “a programcsászáros anyák, nem igazi anyák” és hasonló gondolatokat teljesen kizárom. Megbékéltem a hasi szüléssel, ezt a békét őrzöm. 

"Pozitív elme, pozitív rezgések, pozitív várandósság"

Erre nagy szükség van így covid idején. Kapcsolódik az “őrzöm a békénk…” kártyához. 

"A babám itt van velem. Hallja a hangom, érzi az érintésem"

Így van! Mindennap beszélünk hozzá, éneklünk neki, családtag a kezdetektől fogva.

"Legbelül tudom, nincs mitől félnem"

Itt  a műtét komplikációira szoktam gondolni. Hogy igen, tudom, hogy van trombózisveszély, vagy kivehetik a méhem és sok rossz dolog történhet, de ha így is lesz, akkor így lesz. Félni nem kell tőle. Inkább tenni, hogy ami lehet, elkerüljek, de a félelemnek nincs helye. A fájdalomtól pedig már nem félek.

"Ha én fa vagyok a tomboló szélben, légy te a tartógyökerem a mélyben"

A második trimeszteri hangulatingadozások alkalmával ez igen jól jött. A férjem mellettem volt mindig és lesz is a szülésnél is, legyek bármilyen állapotban.

"Biztonságban vagyunk"

A képen egy kéz van és én oda a férjem kezét szoktam képzelni, mert ő nyújt nekem olyan biztonságot, hogy én vígan tudom élni, a lótuszvirágos lelki békét.

"Figyelek a testemre és szükségleteire"

Erre nagy szükségem van, hogy emlékeztessem magam. Fontos számomra a test-tudatosság és ez a kártya eszembe juttatja ezt.

"Minden belégzés feltölt, minden kilégzés ellazít"

A légzéstechnikákban nagy erő rejlik, ezt jógán megtapasztalhatja bárki. Amikor fárasztó a nap, ideges vagyok stb., akkor erre szoktam gondolni.

"A babám melegben és biztonságban van méhem ölelésében"

Ez az egyik kedvencem. Olyan szép maga a kép! Megerősít abban a kártya, hogy minden rendben van, a babám szépen fejlődik, jól érzi magát.


Innentől azokat a kártyákat hozom, amiket hetente 2-3-szor veszek elő.

"Körültekintően választom meg a szülésem körüli segítőket. Olyan bizalmasokat keresek magunk köré, akik tisztában vannak a kéréseimmel és tiszteletben tartják azokat"

Ez abszolút a kórházváltásra emlékeztet engem. Megerősít abban, hogy miért volt ez jó döntés.

"A gyermekünk szeretetben fogant és szeretetben fog megszületni"

Tudom, hogy egy kórházról nem a szeretetteljes közeg az, ami elsőre eszünkbe jut, de nekem ez hasonló a “Körültekintően választom…” kártyához, tehát, hogy arra törekszem ,hogy olyan helyen legyünk, ahol kedves lesz a személyzet. Az aranyórára is szoktam gondolni, hogy mi, a szülei is ott leszünk és szeretetben fogjuk várni és köszönteni, amikor már a kezünkben lesz.

"Köszönöm, köszönöm, köszönöm"

Ez egy alapkártya, mindig van mit megköszönni. Köszönöm, hogy még itt van a hasamban a babánk és nem jött idő előtt világra, köszönöm, hogy egészséges, hogy szépen fejlődik és még rengeteg minden van, amire itt tudok gondolni, akár apró hétköznapi dolgok is. És persze készülök vele a jövőre is, hogy majd megköszönhessem a férjemnek, a dúlámnak, az orvosomnak, a kórházi személyzetnek a szép szülést.

"A szülésem alatt az univerzum ereje nyilvánul meg bennem"

Az “On the spot” születéses évadjában elhangzott az, hogy egyesek szerint, amikor egy gyermek születik, megnyílik a Mennyek kapuja és az anya kapcsolatba kerül természetfeletti erőkkel. Ebben lehet hinni, vagy nem hinni, de én az első szülésnél éreztem valamit, amire  az “univerzum ereje” egy jó kifejezés . Erre szoktam gondolni ennél a kártyánál, hogy egy gyermek születése egy csoda és ezt most is át fogom érezni.

"Képes vagyok rá"

Ennek megint köze van a fájdalomhoz, a fájásgyengeséghez. Az előző szülésnél a szülésznő éreztette velem, hogy “ez nekem nem megy”. És erre  sajnos a (rossz) online tér rá is erősített, hogy “hát igen, szülni tudni kell, aki béna, nem elég felkészült, annak császár lesz”. Tehát sokáig abszolút elhittem, hogy én nem is lennék képes a természetes szülésre. A sok-sok lelki munka ráébresztett, hogy ez nem így van.  Mostmár tudom, hogy meg tudnám csinálni. Képes vagyok rá. És ezt nem kell senkinek bizonygatnom.

"Az étel amit eszem, a levegő, amit belélegzek, táplálnak engem és a babámat"

Nem csak az a fontos, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy hogyan. Én erre emlékeztetem magam minden alkalommal, hogy élvezzem az ételeket, így a babának is jobb lesz. A légzés pedig teljesen más, sokkal jobb érzés, ha úgy veszek levegőt, hogy közben arra gondolok, most ennek az oxigénnek egy része a babámé is lesz.

"Ez nem fájdalom, ez erő, ami természetes és biztonságos"

A fájdalmat nem lehet megúszni, a hasi szülés is fáj és én ezt értem természetes alatt, ez ezzel jár. A biztonságos alatt pedig ismét a fájdalommal kapcsolatos utamra szoktam gondolni, hogy erős vagyok, a fájdalom a barátom. 

"Van, hogy a megadás a megoldás"

Itt több mindenre szoktam gondolni. Az egyik, hogy amikor anno jött értem a műtősfiú, és sétáltam a műtőbe, volt bennem egy tiltakozás, hogy most el kéne futnom, ellen kéne szegülnöm, vagy legalább ordítanom, de aztán azt mondtam magamnak “jobban jársz, ha megadod magad és hagyod, hogy megtörténjen” és valóban nem lett volna jó ötlet a műtőajtó előtt kiborulni, még a végén leszedáltak volna. A másik pedig, hogy most is adódhat olyan helyzet, amikor ez a kártya jól fog jönni. Ha például covidos leszek és másik kórházban kell szülnöm, jobb lesz mindenkinek, ha megadom, átadom magam annak, hogy ennek most így kellett történnie.

"Megbízom a testem képességeiben a várandósság, szülés és szoptatás során"

Időnként, amikor fáj a derekam, rosszabbul érzem magam, nehezebben bírom a pocakos létet, felmerül bennem, hogy hogyan fogja ezt még sok hónapig kibírni a testem. De ez a kártya emlékeztet, hogy ki fogom bírni, a testem képes rá. A szoptatásra is nagyon készülök, legutóbb 21 hónapig szoptattam, most is szeretnék.


"A folyó csak ömlik zúdul és ömlik a tenger felé, Föld Anya visz engem, a gyermekének születtem, Föld Anya visz engem a tenger felé"

Erről a képről a lány kéztartása miatt én mindig a kikötözésre asszociálok. Tudom, ezt úgy mondják szépen, hogy a kar rögzítése. Legutóbb, miután megkaptam az érzéstelenítőt és lefektettek a műtőasztalra, rögzítették a kezem és eltelt pár súlyos perc, amíg vártunk, hogy hasson, és előkészült a műtős csapat, felkerült a paraván. Ez idő alatt én teljes kiszolgáltatottságban, meztelenül, kikötözve feküdtem és csak néztem a mozgó hasamat, merthogy fájásaim még voltak. Lehet, hogy most is lesz néhány ehhez hasonló súlyos perc, és akkor szeretném, ha eszembe jutna ez a kártya és a szöveg. Arra fogok gondolni, hogy most épp utazom a tenger, vagyis a gyermekem születése felé. Tehát ez a kártya nekem egy segítő vizualizáció. 

"Én vagyok a legfontosabb személy a babám világában. Neki szüksége van rám és nekem is rá. Mindazt, ami Ránk vár, csak együtt tudjuk véghezvinni"

Itt a gyermekágyra szoktam gondolni, amikor én vagyok a világ közepe neki és teljes szimbiózisban élünk majd.

"Tudom, hogy a várandósságommal és a szülésemmel kapcsolatos minden döntés engem illet"

Ezt magamban ki szoktam javítani “minket” illetve, mert én a férjem is bevonom mindenbe. Itt arra szoktam gondolni, hogy az, hogy bárhogy döntünk, az csak a mi dolgunk, senki ne szóljon bele vagy ítélkezzen felettünk. Annyi mindenben kell dönteni ilyenkor :legyen-e fogadott orvos, ki legyen az, VBAC vagy programcsászár, melyik kórházban szüljünk, mik azok a dolgok, amiket mindenképp szeretnénk, hogy legyen szülés alatt stb. Mindebbe senki más nem lát bele olyan szinten, csak mi. Így a döntés a mi kezünkben van, ha tetszik ez másoknak, ha nem, akkor is. 

"Szólítom a bennem élő nőstényállat erejét"

Az első szülésnél a legnagyobb traumánk a 9 órás szeparáció volt. Nem volt aranyóra, mert nagyon rosszul voltam, de az orvosom mondta, hogy ha jobban leszek, szóljak a csecsemősöknek, hogy hozzák be a babát az őrzőbe. 1-2 óra múlva jobban is lettem, szóltam, de “ó, anyuka, a babákat csak reggel hozzuk ki legközelebb”. Mondtam, hogy mit mondott a dokim, de azt mondták “ez a protokoll”. És én tudomásul vettem, nem csaptam ki a hisztit, nem jöttem a jogaimmal, ami miatt sokáig evett a bűntudat. Aztán persze rájöttem, hogy abban a kiszolgáltatott, sérült helyzetben nem is elvárható, hogy valaki “nőstényállat” legyen. Most se szeretném, ha lenne ilyen helyzet, de ha lesz, akkor szólítom majd azt az állatot. 

"Ennek az útnak a végén én nőből anyává születek"

Bár én már anya vagyok, de itt arra szoktam gondolni, hogy az ő anyukájaként, kétgyerekes anyaként ennek az útnak a végén újjászületek

"Szeretet vesz körül és a babám is érzi ezt"

Ez kapcsolódik nálam az “őrzöm a békénk…” kártyához, tehát hogy olyan emberek legyenek  körülöttem, akikről tudom, hogy szeretnek engem is és a babát is. Másrészt pedig arra szoktam gondolni, hogy sokszor a férjem is és a nagylányom is a pocakomat simogatva alszanak el, és bízom benne, hogy a babám is érzi ezt.

"Az összehúzódások olyan erősek, amilyen erős én vagyok"

Ezt ki szoktam cserélni magamban “fájdalmaim”-ra. És ez megint a fájdalommal kapcsolatos utamra emlékezetet, hogy igenis erős vagyok.

"Összetartozunk"

Ezzel a kártyával sokáig nem tudtam mit kezdeni, de éreztem, hogy benne kell hagynom a pakliban. Aztán a várandósság-ünneplő bulim után értelmet nyert. Végre megéreztem én is azt a bizonyos támogató női közösséget, amiről annyit olvastam, de még nem sokszor volt részem benne. 

"Elfogadással és csodálattal figyelem a testem változásait"

Bár még nincsenek striáim, de bármikor lehetnek és ha lesznek, akkor szeretném, ha eszembe jutna ez a kártya.

"A babám tudja, mikor van itt a megfelelő idő, hogy elinduljon. Bízom benne!"

Ennél a kártyánál arra szoktam gondolni, hogy a babára bízom, hogy lesz-e a vajúdás vagy sem. Ugyanis, ha egy bizonyos időpontig nem indul be a szülés, akkor egy szép napon besétálunk a kórházba és megtörténik a hasi szülés, nem lesz vajúdás. Ám ha hamarabb beindul, akkor amíg beérünk a kórházba, előkészítenek stb., addig el fog telni pár óra és akkor lesz vajúdás. Hogy melyik lesz a kettő közül, azt a baba tudja, rábízom, nekem mindenhogy jó.

"Úgy szülök, akár egy Istennő"

Ez a kártya “Akit feléget a tűz, azé a feltámadás” szöveggel került ki instára és bár a VBAC-ról szól, engem is nagyon megérintett. A feltámadás nem feltétlenül csak VBAC formájában tud megnyilvánulni. Egy hasi szülés is lehet szép szülés és az első élményeim után, ez már igazán jár nekünk. Felégetett a tűz alatt a lelki munkámra is szoktam gondolni, mert bizony megjártam jó nagy mélységeket, mire jött a feltámadás, a megbékélés. 

"Szeretettel és hálával fordulok a párom felé, aki támogat ezen az úton"

Ehhez nem sokat tudok hozzáfűzni. A házasságom, a férjem a legfontosabb emberi kapcsolatom, ezért az ápolásáért nap mint nap teszek és ezzel a gyerekeimnek is jót teszek, mert “a bölcső, ami a gyermeket ringatja, a szülök egymással való kapcsolata”

"Ahogy a hasam növekszik, úgy kerül egyre inkább prioritásaim elejére a pihenés, töltekezés, kikapcsolódás"

Egy két és fél éves mellett elég aktívan telnek a napok, nem sokat tudok pihenni, de ez a kártya emlékeztet, hogy kellene, fordítsak rá időt.

"A hormonok tánca ha magával ragad, gyorsan váltakozik a fent és lent, ilyenkor türelemre törekszem. Legfőképp önmagammal!"

Ez a második trimeszterben sokszor jól jött. Akkor nagyon gyakran voltak hangulatingadozásaim és ez a gondolat sokat segített.

"A babám mérete tökéletes a testemnek"

Az első gyermekem is és ő is minden ultrahangon nagyobb volt, mint az átlag, de erre a kártyára gondolva emlékeztetem magam, hogy ez nem baj, pont így a jó.

"Ahol az emberi erő fogytán, ott kezdődik a kegyelem"

Ezzel a kártyával azokra a pillanatokra készítem magam, amikor fájdalmaim lesznek. Mert lesznek, tudom. Ahogy megy ki az érzéstelenítő, aztán amikor fel kell állni és utána is még napokig, hetekig velem lesz a fájdalom. Kell hozzá erő és erős is vagyok (ezt már ugye kifejtettem), de ha úgy érzem kifogynék, akkor remélem eszembe fog jutni ez a kártya.

"A méhlepény táplálja, óvja és védi a babámat, kapcsolatuk különleges"

Ezt is jó minden alkalommal megerősíteni, hogy így van. Hogy nem lesz idő előtti placentaleválás, nem fog túl hamar elöregedni a méhlepény, hanem minden rendben van/lesz.

"Bőséges anyatejet termelek a babám számára"

Legyen így! Nagyon szeretnék szoptatni megint.

"Amikor úgy érzem, már nem bírom tovább, arra gondolok, hogy hamarosan a kezemben tarthatlak"

Itt megint azok a bizonyos súlyos percek szoktak eszembe jutni, a kiszolgáltatottság, illetve az a rész, amikor már kint lesz a babám, de még engem összevarrnak. Az a 15-20 perc nagyon soknak tud ám tűnni. Múltkor pánikrohamom volt ekkor, mert igen, úgy éreztem nem bírom már ezt tovább. Ha most is lenne velem ilyen, akkor szeretném, ha eszembe jutna ez a kártya.

"Kapcsolódom az Ősi-Női kollektív tudáshoz, és engedem, hogy átjárjon minden valaha volt édesanya bölcsessége és szeretete"

Itt arra szoktam gondolni, hogy egy szép szülés gyógyítja a felmenőim szülését is. Sajnos több rossz szülésélmény van a családunkban, ezért jól jönne, ha tudnék kapcsolódni az őseimhez. Tehát nekem ez a transzgenerációs hatásokra emlékeztető kártya. 

"Nők ezrei szülnek velem együtt. Érzem a közös energiát"

Ez az univerzumos kártyához hasonló nálam. Itt is a születés természetfelettiségére szoktam gondolni.

Útravaló

Tina pozitív megerősítésekkel teli kártyái valóban csodákra képesek. Bár ő hüvelyi szülésre készülő, első gyermeküket váró nőknek álmodta meg őket, nekem a második várandósságom alatt, hasi szülésemre készülvén is rengeteget tudnak segíteni. Remélem, minél többen meg tudják ezt tapasztalni, hiszen a testi felkészülés mellett a lelki felkészülés legalább annyira számít.