Sokszor a természetes szüléstől, az azzal járó fájdalomtól való félelem vezet oda, hogy a kismama maga kéri, császármetszéssel segítsék világra születendő gyermekét. A félelmek oldására számos lehetőség és technika létezik, s ha a kismama érez magában akár egy szikrányi vágyat is a természetes szülésre, érdemes ezekkel foglalkozni – mondja Borsné Szlávecz Dorina pszichológus, az AnyaTerápia oldal alapítója.

A szüléstől és az azzal járó fájdalomtól való félelem talán onnan ered, hogy azt halljuk anyáinktól, nagyanyáinktól, hogy mennyire fájdalmas, éppen csak túlélhető dologról van szó. Milyen fokozatai lehetnek ennek a félelemnek?

Van igazság abban, hogy generációs mintákon, negatív élményeken keresztül öröklődik tovább a szüléshez való viszonyunk. Ezek az egyéni megélések valósak, ezt nem szabad felülbírálni, viszont tudatosítanunk kell, hogy egy kellemetlen szülésélmény lehet, hogy egy másik emberben kevésbé kellemetlen, nem kell párhuzamot vonnunk magunkkal.

A családból örökölt szüléstörténetek is nagy hatással lehetnek ránk, holott ezektől jó elvonatkoztatnunk.

Másrészt a filmek képi világa is azt sugallja, hogy a szülés egy egészségügyi esemény, amitől minél előbb meg kell menteni a szülőnőt, pedig a szülés egy egészségesen, egyéni tempóban zajló élettani folyamat.

A szüléstől való félelem egyébként olyan gyakori és létező jelenség, melynek a szakma nevet is adott: tokofóbia (British Journal of Psychiatry, 2000).

Ennek definíciója szerint a nő olyannyira retteg a szüléstől (vagy magától a terhességtől is), hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy ne essen teherbe, hogy ne kelljen szülnie, vagy ha szeretne is gyermeket, mindenképpen császármetszéssel szeretné világra hozni.

Ennek a fóbiának, azaz a helyzettől való irreálisan nagyfokú félelemnek a csökkentése ilyen módon tud megvalósulni a nőben, hogy kerüli ezeket a számukra veszélyesnek vélt helyzeteket. Leírható szorongásos tünetek is megjelenhetnek, ha arra gondol, hogy szülnie kell. Izzadással, remegéssel, hányingerrel, torokszító félelemmel és rengeteg energiavesztéssel jár. Lelkileg nagyon megterhelő.

A tokofóbia elsődleges és másodlagos formában is jelen van. Míg az első esetben még nem szült nőkről beszélünk, akiknek édesanyjuktól, közeli ismerőseitől hallott negatív élménye vagy éppen saját születésének élménye váltja ki a fóbiát, addig a másodlagos tokofóbia esetében ez már egy saját, negatív szülésélményhez köthető.

Nem minden szüléstől való félelem jelent tokofóbiát, hiszen valamelyest minden nőnek lehetnek félelmei, aggodalmai a szülése előtt, akárhányadikról van szó. Ez teljesen természetes.

Hogyan lehet leküzdeni ezt a félelmet? Milyen technikák léteznek erre?

Amikor a lelki nyomás, a pszichés teher annyira bénító, hogy a hétköznapokra is kihat, szorongásos panaszokat okoz, érdemes szakember segítségét kérni. Ha már szült nőről beszélünk, nagyon hatásosak a különböző szülésfeldolgozó csoportok is, szakember vezetésével.

Szorongásos panaszokra nagyon jó hatékonysággal működnek a különböző légzéstechnikák és a stressz szintjét csökkentő mozgásformák, művészeti tevékenységek. Jógával, pilates-szel, relaxációval, alkotással sokat tudunk segíteni magunknak, hisz a fókuszt áthelyezi a félelem tárgyáról az aktuális testhelyzetére, a légzésére.

A hasi légzés technikájában, melyben tudatosan figyelve a hasunkba szívjuk lassan a levegőt az orrunkon keresztül, majd lassan, szájon át engedjük ki, elnyújtják, lassítják a légcserét, átváltják a felületes légzést. Ennek izomlazító hatása csökkenti a szervezet stressz-szintjét is. Ezért működnek szülés alatt is ezek a technikák.

Az ingerelárasztásos módszer is van, akin segít, például végignéz egy pozitív szülésélményt videó, fotókon, ahol elérhető közelségbe kerül a félelem tárgya és annak megismerése által már kevésbé tűnik ijesztőnek.

Mennyire "jó", ha a hüvelyi szüléstől való félelem oda vezet, hogy inkább császármetszést választ valaki?

Bár csupán orvosi indokoltsággal végezhető császármetszés, a félelem lehet olyan erős, hogy a kismama csak ebben tud gondolkodni és erre kéri orvosát. A probléma megoldása szempontjából ez nem a legjobb lépés, hisz ez nem fogja a fóbiát kezelni.

Az egyik legfontosabb lépés a félelem legyőzése érdekében az informálódás a természetes szülésről, hiteles forrásokból, nem pedig az internetről, ahol általában negatív tapasztalatokkal találkozunk.

Fontos tudni, hogy a női szervezet alapvető képessége, hogy tud szülni, a kisbabák pedig azzal az evolúciós képességgel és reflexekkel indulnak, hogy meg tudnak születni. Vannak problémás szülések, ahol elengedhetetlen az orvosi beavatkozás, ugyanakkor fontos ismerni a tényt, hogy sokszor az idő előtt végzett beavatkozás hozza magával a problémát.

Mit tanácsolnál annak, akinek az első hüvelyi szülése volt traumatikus?

A traumatikus szülés élménye nem felejtődik el. Mindenképp tanácsos, hogy a következő terhesség előtt kérjenek a nők segítséget, hogy megértsék az érzelmi reakcióikat és fel tudják dolgozni. A feldolgozást érdemes minél előbb elkezdeni, de még fontosabb az időpontnál az, hogy ne maradjon el. Azt érdemes végig gondolni, hogyha következőre császárt választ, az jelent-e minőségbeli különbséget számára a hüvelyi szüléssel szemben, hiszen érdemes arra gondolni, hogyan fogja tudni ellátni a műtét után a babáját akár egyedül (a császármetszés utáni felépülésről pl. itt olvashatsz egy hosszabb cikket - a szerk.)

Kiss Verus "Hegmesék" című könyvében, illetve a Hegmesék virtuális kiállításán is érdemes szétnézned, ahol a császáros szövődményektől kezdve a sikeres VBAC-ig sokféle történetet találsz, mely segíthet a szülésre való hangolódásban (bármilyen úton készülsz) és a feldolgozásban is.

Ha végképp nem megy, s ehelyett császármetszést választana a kismama, mit tanácsolnál neki? Honnan szerezzen korrekt pro és kontra információkat?

Vannak helyzetek, amikor a kismama annyira fél a közelgő szülése miatt és emiatt nincs meg a kellő motivációja, hogy ezen változtasson, akkor az erőltetés sem fogja segíteni. Belehajszolhatjuk egy olyan szülésbe, melyet a félelme olyan mértékben gátol, mely a vajúdást nem segíti és abban az esetben is császármetszésre kerül sor.

Ha valóban császármetszéssel szeretne szülni (pszichiáter állít ki szakvéleményt - a szerk.), tegye mérlegre, mit kaphat és mit „veszíthet”. A műtétet követően a lehetőségeihez mérten kérje a babáját minél hamarabb, akár azonnali bőrkontaktusba, s legyen mellette egy-két, számára fontos, támogató személy (az apás császárról itt írunk - a szerk.). Minden szülésélmény gyógyítható, felülírható, ne keltsen magában bűntudatot, de ha érez magában egy szikrányi vágyat a természetes szülésre, ne engedje el.

A szakembert itt éritek el Instagramon.

Gyere Magyarország legnagyobb, császárral szült édesanyáknak megálmodott, szakértőkkel működtetett csoportjába, kérdezz, segítünk!