Luca második gyermeke harántfekvés miatt császármetszéssel jött a világra. A testileg és lelkileg nehezen megélt műtétje után harmadik gyermekét természetes úton hozta a világra, előzetes T-vágással. Ez egy viszonylag ritka vágás, ami után a hegszétválás kockázata magasabb, 4-9 % közötti (ACOG).

Egy olyan anya császár utáni hüvelyi szülésének története következik, akinek az orvosa annyit mondott a hegbetapintáskor: „ha tudta volna, hogy T-vágása van, nem megy bele a természetes szülésbe”. Így azonban gond nélkül sikerült. Ő meséli el.

Út a VBAC-ig

Második fiam sürgősségi császára után 8 év alatt az összes elképzelhető szülési traumát oldó technikát kipróbáltam - a hipnózistól a masszázsig, hogy végül azt mondhassam, megpróbálom. Talán ennek is, illetve a támogató csapatnak köszönhettem, hogy nem lett császár. Más orvos biztosan megműtött volna.

Már a 36. héten elkezdődtek a jóslófájások. Olyan valódinak tűntek, hogy nehéz volt eldönteni, lesz-e belőle baba. A férjem minden éjjel indult volna a kórházba. Sajnos a vizsgálatok alapján semmi változás nem történt. A korábbi császár miatt a szalagok és a hasizmaim sem voltak már az igaziak, és a méhszájam annyira hátul volt és éretlen, hogy a doki attól félt, túlhordom. Ez a fiúknál nem így volt. A vége felé picit nyílt a méhszáj. A nyákdugó is két héttel hamarabb elment. 

Már nagyon nehezen mozogtam, alig kaptam levegőt, fájt a derekam, a hasam, ami alul szúrt is.  A doki javasolta, hogy hordjak pocaktámaszt, ami egy kicsit segített. Aztán eljött egy pillanat, hogy el tudtam engedni, hogy nagyon akarjak szülni. A császár lehetősége végig a fejem felett lebegett.

Összenövések, fájdalmas vizsgálat, aluszékony magzat

Esténként hegyet másztam, vagy vajúdtam labdán, fürdőztem. Egyik éjjel, 39 hetesen, fél 12-kor felkeltem pisilni, amikor is éreztem, hogy elfolyt a magzatvíz. Felhívtuk a nagyszülőket, akik átjöttek vigyázni a fiúkra. A kocsiban kezdtük mérni az összehúzódásokat. 10 percesek voltak.  A magzatvíz tiszta volt, csak a streptococcus miatt kellett bemenni a kórházba. Az ügyeletes szülésznő nem volt túl kedves, de szerencsére az orvosom éppen ügyelt.

A vizsgálat iszonyúan fájt – akkor még nem tudtuk, miért. A doki sem értette, de ahogy hozzám nyúlt, leugrottam a székről. Csak később derült ki, hogy a császár miatt a heg összenőtt a méhszájjal, ezért volt a lányom minden mozdulata is olyan fájdalmas, ahogy a heghez ért. 

Bár 10 perces összehúzódásaim voltak, nem nyílt a méhszáj. Szerettek volna feltenni ballont, de a baba CTG-je túlságosan beszűkült volt. Nem lehetett ébreszteni, pedig csak aludt a kisasszony. Erre mondta viszont a szülésznő, hogy végülis joga van aludni neki is. Szerintem órák teltek el, mire jó lett a CTG. Amikor feltették a ballont, kérték, aludjak, de az összehúzódások miatt nem igazán sikerült, talán csak pár másodpercre elaludni. Relaxáltam, zenét hallgattunk, autogéntréningeztem.

A szülésznő kérte, hogy figyeljek befelé és engedjem el a kontrollt. Végig feküdnöm kellett, így nagyon fájt, ezért nem tudtam befelé figyelni. Oldalt fekve kicsit jobb volt, de így is nagyon nehezen ment minden. Amikor kijött a ballon, a doki mintha 5 cm-t mondott volna. - “Az még csak a fele” – gondoltam. Mivel állítólag a saját fájásaimmal nem volt előrehaladás, kaptam oxitocint. Onnantól nem is volt szünet a hullámok között.

Majdnem feladtam

Az ágyhoz kötöttség és a külső oxitocin miatt minden sokkal jobban fájt, mint az első hüvelyi szülésemnél, ahol mindent a testem végzett és szabadon vajúdhattam. Akkor bele tudtam engedni magam a hullámokba. Most nem ment. Amikor vége volt egy összehúzódásnak, már messziről lehetett érezni, hogy jön a következő. Nagyon nehezen haladtunk. Kértem fájdalomcsillapításnak gázt, de nem sokat használt.  Az első fiamnál semmi nem fájt. Össze sem lehet hasonlítani. 8 cm-nél iszonyú sokat hánytam, közben folyton ittam. Akkor már annyira fájt, hogy könyörögtem a császárért, szerencsére a szülésznőm megnyugtatott, hogy egészséges, természetes vajúdásnál nem császároznak. Közben a férjem borogatott, masszírozott, a szülésznőm minden trükköt kipróbált. Talán azért kellett ennyire sietni (a heg miatt is), mert a lányom végig nagyon alacsony szívhangot produkált. Aludt és nem lehetett felébreszteni. Oldalt fekve még viszonylag jó volt, de valahogy mindig kiborult a hasamból, így csak háton fekve maradhattam, CTG-vel, infúzióval kikötve. Iszonyúan szenvedtem a véget nem érő fájásoktól. Iszonyatos fájdalom volt, ahol a méhszáj és a heg összenőtt. A baba feje nyomta, és mintha éles kést szúrtak volna belém. A szülésznő a dokival kitapogatta az ordításom alapján, és olyan 7-8 cm környékén sikerült szétmasszírozniuk. 

Aztán, amikor már tényleg feladtam volna, a doki a nagy hatást tett rám a következő mondatával: „Akkor innen még 1 cm és utána eltűnik a méhszáj”. Itt kezdett világossá válni, hogy sikerülni fog. Amikor a szülésznő szólt a férjemnek, hogy csináljanak rendet, mert ide hamarosan baba fog érkezni, az adott még egy löketet. Mondta, hogy most ugyan fáj, de hamarosan elmúlik minden fájdalom. És tényleg.

A kitolásnál a szétnyílt hasizmom miatt nem tudtam nyomni. Nem tudtam erőt kifejteni. Mindenféle lábtartást próbáltunk. A szülésznő folyamatosan igazította a baba fejét, mert elsőre nem fordult jó irányba. Amikor már kint volt a feje búbja, őt is megfoghattam, innentől pikk-pakk kint volt a kis teste. 

Mintha olimpiát nyertem volna

Sikerült a gátvédelem is, a szülésznőnek hála. Csak egy kis horzsolásom lett, ami nem igényelt ellátást. A méhlepény is könnyen megszületett és a baba már a hasamon pihent. A hegbetapintás nem fájt, de mikor szóltam, hogy a T-vágást is vegye figyelembe a vizsgálatnál, a doki majdnem elájult. Azt mondta, hogy ha tudta volna, nem enged bele a természetes szülésbe. 

Akkora boldogság, olyan fantasztikus érzés volt, hogy sikerült a VBAC, mintha olimpiát nyertem volna. Senki nem hitt bennem a barátnőimen, a lányomon és talán a férjemen kívül.

Az aranyóra is nagyon gyorsan elrohant. Egy pillanatra sem vitték el babámat. Mi öltöztettük és gyönyörködtünk benne. Közben hívtuk a rokonokat, akik már türelmetlenül várták a hírt. Ismét 14 órát sikerült vajúdni és ami nagyon érdekes, a forgatókönyv szinte tökéletesen megegyezett a lányom apukájának születésével.

Császár utáni hüvelyi szülésre készülsz? Gyere zárt csoportunkba, kérdezz, informálódj!