Minden nőnek mások az elképzelései a „jó” szülésről. Valakinek a kórház, és van, akinek a saját otthona adja a biztonságot. Valaki a párja, más pedig az édesanyja vagy esetleg a dúlája nélkül érzi magát erőt vesztettnek. Egy azonban közös: minden nőnek joga van nemet mondani és elutasítani a saját teste felett hozott döntéseket. Mind azt szeretnénk, ha a szülésünkre emlékezve melegség és hála töltené el a szívünket, nem pedig a düh vagy a csalódottság érzése. A felesleges beavatkozások és gyakran az ebből következő kontrollvesztettség és kiszolgáltatottságérzés keresztbe tehet az elképzelt szülési tervünknek, és növelhetik a szülés császármetszéssel történő befejezését.

Mi is a beavatkozások kaszkádja?

Sokan úgy hiszik, hogy egy-egy beavatkozás vajúdás alatt „nem oszt, nem szoroz”. Sajnos azonban a tények azt mutatják, hogy egy beavatkozást könnyen követhet egy másik . Mi a jó akkor? Mi az, amit elfogadjunk és mi az, amit ne? A tájékozott döntéshozás akár egy felesleges műtét elkerülését is jelentheti, ezért a következőekben áttekintjük, melyek azok a rutinszerű beavatkozások, amelyek indokoltak lehetnek egy-egy esetben, és melyek azok, amelyeket legtöbbször feleslegesen végeznek, ezzel növelve az esélyét egy nem várt császármetszésnek.

Köpeny és maszk mint beavatkozás

Kezdjük a leghétköznapibb „szabállyal”, amely szinte minden kórházban alapvető: a köpeny és a maszk. Nem is gondolnánk, de ezek használata bizonyítottan értelmetlen hüvelyi szülés esetén, viszont annál nagyobb hatással lehet a szülőnőre és a bent lévő hozzátartozójára. Hasonlóan a „fehér köpeny szindrómához”, a tetőtől talpig beöltözött orvos, szülésznő vagy hozzátartozó látványa a méhtevékenység renyhülését okozhatja, vagy akár teljesen le is állhat a vajúdás. Az ilyen eseteket leggyakrabban az oxitocininfúzióval orvosolják a szülész-nőgyógyász szakorvosok, mely a méh izmait összehúzódásokra készteti, azaz fájásokat generál. A köpeny és maszk hordása a szülés ideje alatt felesleges.

Fotó: freepik.com

Oxitocininfúzió

Oxitocininfúziót a méhműködés serkentése céljából alkalmazzák szinte rutinszerűen. De vajon miért? Oka általában a türelmetlenség, célja pedig a szülés folyamatának felgyorsítása. Ezt az indokot azonban nagy valószínűséggel egyik zárójelentésen se olvashatjuk, hiszen az oxitocin alkalmazása rendszerint olyan esetekben ajánlott, amikor valamilyen anyát vagy babát veszélyeztető helyzet áll fenn, például jelentős mértékű túlhordás (ez nem egyenlő a terminustúllépéssel, túlhordásról a 42. hét után beszélünk.), burokrepedés (a burokrepedés idejétől eltelt bizonyos idő után), ha oxigénhiány jeleit mutatja a baba stb.

Fotó: rawpixel/Freepik

Az egyik leginkább megkérdőjelezhető indok az oxitocinos infúzió alkalmazására (és egyben a leggyakoribb mentség a császármetszésre), amelyet a zárójelentésekben szimplán csak „fájásgyengeségként” könyvelnek el, az az, ha a szülés „nem jól halad”. A szülés hossza azonban nincs időhöz kötve. Sokkal inkább arról van szó, hogy az oxitocin keltette fájástevékenységek olyan erőteljesek lehetnek, amelyekkel borzasztóan nehéz megbirkózni. Az ember szinte elveszti a kapcsolatot a külvilággal, emellett pedig a magzatra is nagy stresszt ró. Ennek köszönhetően további beavatkozások válnak szükségessé, mint például a folyamatos CTG-monitorizálás a magzat állapotának a megfigyelésére (hiszen az oxitocin negatív hatással lehet rá), és epidurális érzéstelenítés a nem természetes fájdalommal való megküzdéshez. Ezek alkalmazása egytől egyig növelhetik az esélyét a műtéti szülésbefejezésnek, a császármetszésnek. Alkalmazása tehát csak a babát veszélyeztető helyzet fennállásakor indokolt, minden egyéb esetben felesleges.

CTG-monitorizálás

A méh fájástevékenységének és a magzat szívműködésének együttes megfigyelésére szolgál, amelynek célja a baba valamilyen veszélyállapotának mielőbbi felismerése. Méri a baba szívműködésének ütemét, azonban a szívverés minőségét nem tudja lemérni. A kórházakban mégis a gépi ellenőrzést helyezik az emberi megfigyelés elé, holott a szülőnő gondos mentális és fizikális megfigyelése (folyamatos jelenlét és érzelmi támogatás, hasának tapintása, a baba szívhangjának hallgatása és az anya pulzusának figyelése) valósabb információt ad a CTG-nél. Természetesen abban az esetben, ha valódi komplikáció merül fel, a monitorizálás fontos és életmentő lehet. Azonban az tudományos eredmények által bizonyított, hogy nem mutatkozik javulás a szülés kimenetelében a CTG rutinszerű alkalmazása által.

Miért is nem jó tehát a folyamatos CTG-monitorizálás?

Korlátozza a szabad mozgás lehetőségét, ami által
nehézkessé válik az ösztönből jövő, a szülés folyamatának leginkább kedvező pozíciók felvétele.
Ellehetetleníti a kádban vajúdást, hiszen a vizsgálófejeket nem érheti víz.
A legegyszerűbb és a legajánlottabb pozíció ebben a helyzetben, CTG-re kötve a háton fekvés, ami azonban a vajúdás előrehaladásának nem kedvez (vagy csak bizonyos esetekben). Háton fekvő pozícióban a legrosszabb a lepényi keringés, azaz a legnagyobb az esélye annak, hogy oxigénhiányos állapot alakulhasson ki a magzatnál. így már érthető, miért tartják nélkülözhetetlennek a folyamatos vagy gyakori CTG-ellenőrzést.

Ezzel szemben függőleges testhelyzet esetén jobb a magzat oxigénellátottsága, a kitolási szak a gravitáció jótékony hatásának köszönhetően lerövidül, illetve a szülőutak is így a legkedvezőbb a magzat előrehaladását tekintve. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy ez a fajta túlmonitorizáltság összefüggésben lehet a császármetszések növekvő arányával.

A vajúdás alatti folyamatos CTG-ellenőrzés tehát beavatkozásmentes szülés esetén felesleges , azonban oxitocinos infúzió alkalmazása már indokolttá teszi .

Epidurális érzéstelenítés

Ha van oxitocinos méhserkentés, akkor az esetek nagy százalékában van epidurális érzéstelenítés is. A kettő szinte együtt jár, hiszen az oxitocin olyan erős fájásokat generál, amelyekkel nehéz felvenni a harcot fájdalomcsillapító segítsége nélkül. Érzéstelenítés után, ha eddig nem is, folyamatos CTG-ellenőrzés veszi kezdetét, valamint általában a szülőágyon kell maradni, háton fekvő pozícióban (fejet kissé megemelve). Ennek a fajta fájdalomcsillapítónak a hatásáról, mint testen kívüli élményről szoktak beszámolni: testünk deréktól lefelé érzéketlenné válik, mindenfajta szüléssel kapcsolatos érzet megszűnik, helyette a szakszemélyzet irányítja a kitolási szakot.. Habár epidurális érzéstelenítést csak bizonyos ideig javasolt adni - a közelgő kitolási szak előtt már nem, mert annak elhúzódását okozhatja, és hatására a kitolási ingereket sem lehet érezni -, ez nem mindig alakul így a szülőszobán.

Az EDA gyakori komplikációi közé sorolható a hirtelen, nagy vérnyomásesés az anyánál, aminek hatására a magzathoz nem jut elég oxigéndús vér, ezáltal perceken belül oxigénhiányos állapot alakulhat ki nála. Ez egy igen súlyos következmény, amely esetén azonnal cselekedni kell.

Az epidurális érzéstelenítő a fentiek mellett növeli a császármetszés esélyét a szülés folyamatára gyakorolt hatásával is, ugyanis alkalmazása lassíthatja a szülés előrehaladását, ami anyai és magzati kimerüléshez is vezethet, valamint fájásgyengeség is kialakulhat . Ezek mind-mind jó apropót teremtenek a császármetszés elvégzésére. Alkalmazásának feleslegessége egyéni megítélés alá esik.

Burokrepesztés

A túl korán történő burokrepesztés a szülés gyorsítása céljából kifejezetten káros. Kedvezőtlenül befolyásolja a méhtevékenységet, és a szülés elhúzódását is okozhatja, amely végül fokozza az esélyt a császármetszéssel történő szülésbefejezésre. De akkor miért alkalmazzák ezt olyan gyakran? A burokrepesztéstől a szülés folyamatának felgyorsulását várják, tehát ismét a folyamathoz való türelmetlen hozzáállás áll a háttérben. A burokrepesztés után, az esetek túlnyomó többségében oxitocinos infúziót adnak fájáskeltés végett, valamint kézi méhszájtágítással próbálnak burok híján, a méhszáj állapotán változtatni. És akkor innen már - a fentebb olvasottak alapján - nagyjából el is tudjuk képzelni, hogyan folytatódik tovább a folyamat. A burokrepesztés idő előtti alkalmazása tehát nem csak felesleges, de még káros is a szülés folyamatára nézve.

Fotó: Freepik.com/rawpixel

Hogyan előzhetem meg ezeket a beavatkozásokat és vele a császármetszést?

A tájékozottság sokat segít a magabiztos döntéshozásban.
Ismerd meg a jogaidat és a lehetőségeidet.
Kérdezz, olvass, beszélgess a szülésről.
Tudd, hogy mik történhetnek veled, hogy aztán tájékozottan és magabiztosan tudd meghozni a neked és a babád számára legjobb döntést.
Az adott kórházra vonatkozó tájékoztatók és beleegyező nyilatkozatok kikéréséhez minden szülőnőnek joga van. Ezeket előre átolvasva képet kaphatsz a választott kórház protokolljáról, szokásairól, így kevesebb meglepetés érhet, nem beszélve arról, hogy így szülés közben a befelé fordulásé lehet a főszerep. Egy legújabb kezdeményezés pedig lehetővé tette, hogy ezeket a papírokat már online is átnézhesd (a lista egyelőre nem teljes).
A megfelelő helyszín és segítő személyzet (orvos, szülésznő, bába, dúla) választásával biztonságos környezetet alakíthatsz ki. Fontos, hogy olyan emberekkel vedd körül magad, akikben megbízol, így könnyebben adhatod át magad a szülés mindent elsöprő erejének.
Ne szégyellj annyi kérdést feltenni választott orvosodnak és/vagy szülésznődnek, amennyi szükséges ahhoz, hogy maradéktalanul megbizonyosodj afelől, jó kezekben leszel.
Bízz magadban és a babádban! Annál fontosabb talán nincs is, mint a saját testedbe vetett hited. A tested képes a babádhoz alkalmazkodva alakulni! A babád képes megszületni! Te pedig képes vagy őt világra hozni!

Angol nyelvű források a témához, további tájékozódáshoz: Oxitocin; CTG 1. , CTG 2., CTG 3.; Epidurál ; Háton fekvőpozíció; Burokrepedés