Önmagában a császármetszés ténye nem csökkenti annak az esélyét, hogy jól menjen a szoptatás. A nehézségeket elsősorban a szakszerű segítség hiánya, és az elavult kórházi protokoll okozza.

Teljesen mindegy, hogy kisbabád természetes úton, tervezett vagy sürgősségi császármetszéssel érkezett a világra, önmagában a születés módja általában nem befolyásolja azt, hogy mennyire lesz sikeres a szoptatás. Meglepődtél? De hát a császáros anyukáknak később lesz teje, és sokan nem is tudnak szoptatni sem a császár miatt! – mondhatod most joggal, mert elképzelhető, hogy neked is ezeket a régi, berögzött mondatokat sulykolták a fejedbe. Vajon mitől tartja magát ennyire szilárdan ez a mítosz? – tettem fel a kérdést Sződy Judit, IBCLC szoptatási szaktanácsadónak.

Múltbéli örökségeink

Ezt a tévhitet két – egymással összefüggő – dolog táplálja – avatott be Judit. Az egyik, hogy a szoptatást – függetlenül a szülés módjától – a mai napig sokan a szerencse dolgának tartják, nem tudják, hogy lehet érte tenni, és az első nehézségek alapján el is engedik. Császárnál pedig lehet nehézség bőven. A másik pedig abból a régi, elavult gyakorlatból fakadt, amikor a műtétet követően az anya akár egy-két napig nem szoptathatta, akár nem is láthatta a gyermekét. Ha később indul a szoptatás, és ráadásul a baba tápszert kap az első szopás előtt, később indul be a tej is, ez pedig erőteljes nyomot hagy szoptatáson. Így rögzülhetett az a tévhit, hogy a császáros szülés után nem fog menni a szoptatás.

Aki császárral szült, az valóban nem fog tudni szoptatni?

Sokan azt hiszik, hogy a császár utáni szoptatási nehézségek valamiféle fiziológiás folyamat következményei. Az a tény azonban, hogy önmagában az, hogy kimaradt a vajúdás, vagy hogy nem hüvelyi úton történt a szülés, valójában nem befolyásolják a szoptatás sikerességét – hangsúlyozza a szakember.

Ahhoz, hogy a tejbelövellés bekövetkezzék, a placenta (méhlepény) maradéktalan leválására van szükség – a tejbelövellés a császáros szülést követően ugyanúgy megtörténik 30-72 órán belül, akárcsak a hüvelyi szülés estében.

Ami valójában megnehezíti a szoptatást, az a műtéttel együtt járó fizikai nehézségek és a támogatás hiánya.

Fizikai korlátok a császármetszés után

A császármetszés egy nagy hasi műtét, ami után az anya mintegy fél napig nem mozoghat, utána pedig egy-két napig igen erőteljesen korlátozva lesz a mozgásában. Már egy olyan egyszerűnek tűnő mozgássor is, hogy felkeljen az ágyból, kivegye a babáját a kiskocsiból és mellre tegye, vagy akár egy kényelmetlennek tűnő szoptatási pozíciót megváltoztasson, megoldhatatlannak tűnő feladatok elé állítja a frissen műtött édesanyát. Még nehezebb a helyzet akkor, ha semmiféle segítsége nincs. Tovább nehezíti a császárral szült nők helyzetét, hogy nemcsak a mozgásuk korlátozott, hanem a műtétet követően a mellük is ödémás lehet. Emiatt sokkal sérülékenyebb lesz a mellbimbó, és a kisbaba is nehezebben tudja bekapni. Néha a babán is nyomot hagy a hirtelen megszületés, nehezebben alkalmazkodik, irritált vagy éppen aluszékony. Ám ez mind áthidalható lenne megfelelő segítségnyújtással. Ha az édesanya fájdalmat él meg, feszülést érez, lehet, hogy idő előtt befejezi a szoptatást. Ilyenkor hamarabb visszakerül a csecsemőosztályra is a baba, és nagy valószínűséggel előtérbe kerülnek olyan technikák (pl. cumisüveg használata, tápszerezés, a baba elkülönítése), amelyek mind-mind hátráltatni fogják a szoptatást.

A támogatás hiánya

Ezek a problémák elkerülhetőek lennének, ha a műtétet követően megfelelő támogatást kapna az anya. Ma már számtalan intézményben adott a lehetőség, hogy a babát a születését követően azonnal az édesanyja mellkasára tegyék – akár a műtőben, így rögtön tud is szopizni. Ha erre nincs mód, akkor az a cél, hogy az újszülött minél hamarabb az édesanya mellkasára kerülhessen. Hogy ez miért olyan fontos? Mert a baba első két órája (az aranyóra) egy jellemzően nagyon aktív időszak, amikor az újszülött önállóan képes a mellhez kúszni és szopizni. Ezeket az órákat pedig könnyen el lehet szalasztani rossz kórházi gyakorlattal vagy nem optimális támogatással. Sajnos vannak még olyan hazai intézmények, ahol hiányzik ez a támogató környezet, és az elavult kórházi protokoll miatt akár 6-12 óra is eltelhet anélkül, hogy a baba mellre kerülhetne. A hosszúra nyúlt szeparáció pedig hátráltatja az anyatej belövellését.

Kik segíthetnek a császárral szült édesanyának?

A fizikai korlátok miatt az lenne a legideálisabb, ha a császáros anyuka mellé folyamatos támogatást, szakszerű segítséget tudnának biztosítani az intézmények – vallja Judit. A szoptatással kapcsolatos problémákat természetesen az intézményből hazakerülve is van még mód orvosolni. Ez azonban sokszor hosszú és türelmet igénylő személyre szabott feladat, amelyhez érdemes laktációs tanácsadók (IBCLC) segítségét igénybe venni.