Ha nem úgy sikerült, ahogy elképzelted, ha nem azt a támogatást kaptad, ami jól esett volna, ha megcsapott az életveszély szele, de nem tájékoztattak közben megfelelően, nehezebb feldolgozni a császármetszést is. Ha érzed és tudod, ez így nem oké, és szeretnéd feldolgozni, magad mögött hagyni a rossz élményt, neked ajánljuk újabb gyakori kérdés-válaszos írásunkat, melyet szakértői közreműködéssel szerkesztettünk.
Mi okozhat traumát?
A szülés negatív vagy akár traumatikus megélése nem feltétlenül függ a szülés módjától – lehet egy császármetszés is szép szülésélmény és egy hüvelyi szülés is traumatikus. Az élmény leginkább attól függ, hogy...
- támogató közegben voltunk-e,
- meghallották-e/megérezték-e, milyen segítségre van szükségünk, és
- ha valami nem a terveknek megfelelően történt, akkor azt elmagyarázták-e (a kórházi kommunikáció fontosságáról itt írtunk),
- értettük-e, hogy mi történik velünk.
Traumát okozhat, ha a szülő nőnek nem tartották tiszteletben a határait, az emberi méltóságát vagy a választási lehetőségeit, illetve nyilvánvalóan trauma lehet, ha szülés közben komplikáció lép fel, esetleg a mama vagy a baba élete veszélybe kerül.
A legtraumatikusabb
élmények általában azok, amikor a
vajúdás kiszolgáltatott
állapotában
levő kismamával olyasmit csináltak, amit nem értett
és nem adta hozzá a beleegyezését. Ez tulajdonképpen
a
bántalmazás egy formája, pedig még a legnagyobb vészhelyzetben és
kapkodásban is lehet egy-két megnyugtató mondatot mondani, ami
segít ott és akkor megérteni a helyzetet, illetve a későbbi
feldolgozásban is nagyon sokat nyomhat a latba.
A császármetszés
negatív megélését az is okozhatja, hogy
a kismama saját, vagy a
környezete vele szemben megfogalmazott elvárása, hogy csak a
hüvelyi úton való szülés az igazi szülés, csak az az igazi nő
és igazi anya, aki természetes úton hozza világra a gyermekét,
így a császármetszést kudarcnak éli meg. A valóság az, hogy
Magyarországon a császármetszések aránya ma negyven százalék feletti, tehát
majdnem minden második nő így hozza világra a gyermekét,
ezért érdemes felkészülni erre a lehetőségre is, és utánanézni
a következményeinek, a műtét utáni testi-lelki felépülésnek.
Beszélgetni a családdal, környezettel arról, hogy milyen
segítségre lesz szükségünk a szülés alatt és után.
Még szülés előtt...
A szülésre való testi felkészülés mellett érdemes a lelki felkészülésre is időt szánni, akár már a fogantatás előtt. Átgondolni például, hogy milyen elvárások, félelmek vannak bennünk, milyen lenne számunkra az ideális szülésélmény, kiket szeretnénk, ha velünk lennének, és hogy valójában mik a lehetőségeink. Azon is érdemes gondolkodni, hogy milyen kép él bennünk a szülésről/születésről, milyen volt a saját születésünk, azt hogy élte meg édesanyánk, milyen más szülés történeteket hallottunk a családban akár már kislánykorunkban.
Feldolgozás
Egy gyermeket
világra hozni
alapvető, meghatározó élménye minden
édesanyának, úgyhogy valójában még a
jól megélt szüléseket
is fel kell dolgozni valamilyen formában, illetve az új
élethelyzetbe való belehelyezkedés is időt igényel.
A gyermekágyi időszak még a hormonok visszarendeződéséről szól, vagyis, ha ebben az időszakban egy friss anyuka sokat szomorú vagy sír, az még nem jelenti azt, hogy komoly baj van, ez még része a fiziológiás folyamatnak. A környezetnek is jó, ha erre felkészül, és a lehető legtöbb türelemmel és támogatással fordul az édesanya felé.
Milyen lépésekben haladjunk a feldolgozás útján?
Ha szükségét érezzük a feldolgozásnak, első lépésként érdemes leírni a történteket. Valószínű, hogy először nem fogunk mindenre emlékezni, mivel a szülés (de már a várandósság is) bizonyos értelemben egy módosult tudatállapot, illetve az oxitocin hormonnak emléktörlő hatása is van. De szép lassan elő fognak jönni az emlékek és az ehhez kapcsolódó érzések is. Ha volt valami, amit rosszul éltünk meg, azt is érdemes leírni, elgondolkodni azon, hogy mi volt benne rossz, és az is lehet, hogy már a leírásával le tudjuk tenni a súlyát, ott marad a papíron. Ha valamelyik segítőnk tett valamit, ami nekünk nem esett jól, akkor érdemes ezt vele megbeszélni, hogy ez is feldolgozódjon, illetve egy esetleges következő szülésnél ne ismétlődjön meg. Ha olyan ember tett ilyet, akivel nem tudjuk ezt megvitatni (pl. egészségügyi dolgozó), akkor lehet neki egy terápiás levelet írni, amit adott esetben visszajelzés formájában el is küldhetünk.
A leírás után nagyon sokat segíthet, ha többször, többféle emberrel beszélgetünk arról, ami történt, családdal, barátokkal, szintén nemrég szült édesanyákkal, olyan emberekkel, akikben megbízunk és jó eséllyel nem mondanak olyan mondatokat, amik tovább sebeznek minket.
Ha pár hónap elteltével...
- még mindig sokat gondolunk a szülésre,
- még mindig vannak negatív érzések, amik ehhez kapcsolódnak,
- esetleg rémálmok,
- kezelhetetlen düh,
- emlékbetörések,
- depresszív epizódok fordulnak elő,
...akkor mindenképp érdemes minél előbb szakemberhez fordulni . Teljesen természetes, ha egy trauma hatására megsebződtünk, rosszul érezzük magunkat, de már számtalan módszer segíthet ennek a feldolgozásában, ami hosszú távon emeli a saját és családunk életminőségét.
A mélyebb traumákon az idő sajnos nem segít (a közkeletű tanács pedig így szokott szólni), csak konzerválja őket. Valószínű, hogy egy következő várandósságnál vagy egy ismerős szülésénél azonnal aktiválódni fognak.
Ettől még örülünk a babának - de ez másik kérdés
Nagyon fontos
tudatában lenni és a környezetünkben is tudatosítani, hogy
az, hogy rosszul éltük meg a szülést, nem jelenti azt, hogy nem
érzünk örömet a kisbabánk születése miatt. Az újdonsült kismama, aki beszámol rossz szülésélményéről, gyakran kapja meg, hogy "örüljön inkább a kicsinek", "hogy nem boldog, ha van egy (egészséges) gyermeke?" stb. Ez kívülről
ellentmondásnak tűnhet, de az emberi lélek elég komplex ahhoz,
hogy egymásnak akár ellentétes érzéseket is magában hordjon
egyszerre egy időszakban. Viszont az is igaz, hogy
egy traumatizált
édesanyának nehezebben mehet a ráhangolódás
a kisbabájára,
mert a friss traumák egyfajta megdermedt vagy sokkos állapotot
idéznek elő, ami nagyban megnehezíti egy újszülött ellátását.
Ha úgy érezzük, hogy szakember segítségére van szükségünk, fontos tudni, hogy teljesen természetes amit érzünk, felkereshetünk pszichológust, klinikai szakpszichológust, de tapasztalt dúlák, perinatális szaktanácsadók is foglalkoznak szülésfeldolgozással. Ezt lehet egyéni vagy csoportos formában is (pl. Szilánkok csoportos feldolgozó, Perinatus Alapítvány), attól függ hogy mit érzünk a magunk számára ideálisnak. Egy csoport megtartó ereje és egyfajta sorsközössége nagyon sokat tud lendíteni a feldolgozáson, egyéni terápián pedig a saját tempónkban haladhatunk egy segítő támogatásával.
Hívhatod az EMMA Vonalat is!
Ez egy zöld, anonim, információs és lelki segélyvonal, képzett, önkéntes segítőkkel.
Hívhatod EMMÁT, ha beszélgetni szeretnél szülésedről, ha információt keresel. +36 80 414 565 Minden munkanapon 10:00-12:00 és 21:00-23:00 óra között elérhetők! Írhatsz is az alábbi címre bármikor:
emmavonal_kukac_emmaegyesulet.hu
Mivel a szülés és a hozzá kapcsolódó traumák nagyon erősen testi élmények, a feldolgozást felgyorsíthatják, segíthetik azok a módszerek, amelyek non-verbális elemeket is használnak (body-work, jóga, szimbólumterápia, művészetterápiák). A tünetek enyhítésére kognitív terápiákat is igénybe vehetünk (pl. viselkedés terápiák, NLP), konkrétan a poszttraumás stressz tüneteire pedig hatékony tud lenni pl. az EMDR terápia. Kisbaba mellől eleinte nehéz lehet eljárni bármilyen terápiára, de már sok szakember vállal Skype-on is klienseket, illetve akár baba is vihető például a csoportos feldolgozási lehetőségekre, így a folyamatot így is el tudjuk kezdeni.
Köszönjük Filó Melinda, pszichológus és művészetterapeuta segítségét, amit a cikk elkészültéhez nyújtott.
