Egy édesanya - nevezzük Petrának - billentyűzetet ragadott, és őszintén mesélt szülésélményeiről, azok formálódásáról, nem is akármilyen apropóból, a Hegmesék olvasása kapcsán, mely nem volt rövid folyamat, viszont annál előremutatóbb.

A műtősfiú emlékét őrzöm

"A történetem hosszú lesz, de tanulságos. És nagyon kikívánkozik. A Hegmesék könyvet már régen megvettem, de nem tudtam kinyitni. Ahhoz, hogy értsétek mégis mennyit jelent a könyv, hadd írjam le, hogy mi történt velem" - kezdi történetét a kétgyermekes édesanya, aki engedélyt adott, hogy megosszuk gondolatait.

"Két császárom volt 4 év alatt. Az elsőnél meg sem kérdeztek. Elfolyt a magzatvíz, irány a kórház, egyből  vittek a műtőbe, mert makroszómia (magzati túlnövekedés - a szerk.) miatt úgysem férne ki a gyerek, plusz cukros is voltam. Minden a fejem felett játszódott, de az orvosom, a műtősök, mindenki végtelenül rendes volt. Csak éppen semmit nem tudtam, semmit nem mondtak"- emlékszik vissza. Egy fontos momentumot mégis kiemel ebből a szülésélményből. "Amikor pucéran, első szülésélmenyesként rettegve, bizonytalanul, 'sima' szülésre készülve, csalódottan, remegve ültem a műtőasztalon, várva az anesztesre, a műtősfiú terített rám egy leplet. Ez nekem olyan sokat jelentett, de akkor nem is tűnt fel. Méltóság. Tisztelet." 

VBAC-re készültem, traumatikus újbóli császár lett belőle

"A másodikat szerettem volna hüvelyi úton megszülni. Korábban befektettek, szintén cukor miatt. Két hét pokol, minden túlzás nélkül. Darab, darab, semmit sem mondtak, semmiről. NST-n kapkodtak, infúzió stb, erre annyi volt, hogy 'Semmi baj, csak hívom a dokit, mert kipróbálunk valamit...' 

Vajúdni kezdtem. A fogadott orvosnak szóltam a délutáni viziten. 'Áááá. Ez nem az, honnan is tudhatnám, sosem szültem...' - hangzott a szájából. Aztán csak kiderült, hogy vajúdok, amikor két óra múlva hárompercesekkel sírtam a nővérnek, hogy valaki nézzen már rám. Borzasztó volt, terror. Így éltem meg." Petra azt mondja, a szülőszobán a szülésznők hozzáállása az, ami beégett: a nemtörődömség és pokróc stílus borzasztóan bántotta abban az eleve nagyon kiélezett élethelyzetben (arról, hogy mennyire káros tud lenni a kórházi dolgozók nem támogató vagy negatív szuggesztiókkal teli attitűdje, arról itt olvashatsz szakértői interjút - a szerk.). Nagy volt a tömeg, sokan szültek aznap, 14 baba érkezett.

"Jöttek szépen a fájások, majd egyszer berobogott az ügyeletes, és közölte, hogy nem kell hívni a fogadott orvost, úgysem jönne be, amúgy is megvizsgál majd ő, de szerinte úgyis műtét lesz, mert az előző is az volt... Megvizsgált. Ukáz: megyünk a műtőbe, mert nincs idejük rám figyelni, és nehogy szétnyíljon az előző hegem. Ne picsogjak, fogadjam el. Már toltak is. A műtősnek könyörögtem, hogy ne nyomja a tarkómat, éppen fájásom van. Közölte, hogy de cicahát kell, és én erre is képtelen vagyok! Összeomlottam. Hányinger, vérnyomás, remegés, minden, kétszer állt meg a műtét. Végül felsírt a kisfiam" - summázza emlékeit.

Babáját elvitték. Az őrzőben, amikor kérdezte, mikor kaphatja meg, közölték vele, hogy hagyja csak, majd reggel - 8 óra múlva - láthatja. Óránként kérte a fiát, nem kapta meg. A gyermekágy katasztrófa volt számára, "megalázottsággal, sokszor, nagyon sokszor" - ahogy fogalmaz. Ekkor mondta ki: sosem szeretné ezt újra átélni, nem szeretne többet szülni, ilyen áron nem.

A Hegmesék segítettek a sebeket begyógyítani

Trauma volt mindez, egyértelműen, így élte meg, a családja legyintett, mi mást is tett volna védekezésképpen, elnyomta magában (a traumatikus szülésélmény utáni lehetőségeinkről itt olvashatsz bővebben - a szerk.). Aztán hirtelen felindulásból úgy döntött, megrendeli a könyvet, a Hegmeséket. Fel is tette a polcra. Nem tudta kinyitni. Aztán valami megfordult. Kinyitotta. Ezerszer félretette, és azt gondolta, hogy nem lehet, hogy valaki ilyen pozitívan tud gondolni a császárra, ahogy a történetek végén olvasható mindenkinek a saját tanulsága, ha negatív volt az élmény, akkor az abból való növekedése... Merthogy a Hegmesék nem egy drámai gyűjtemény, hanem sokféle császáros szüléstörténet gyűjteménye, ahol a "nem vagyok egyedül" érzés csap meg minket olvasás közben, s a sorok között a sajátjainkra is rácsodálkozunk.

"Bosszant, utálom, kamu. De csak olvastam, és újra és újra.  És azon kaptam magam, hogy azon gondolkodtam, hogy igenis lehet rá így gondolni. Igenis lehetek hálás érte. Lehetek hálás a méltóságomra figyelő műtős fiúért, igenis lehetek hálás a második kisfiam létezéséért. Igenis akarhatok még gyereket, mert nem kell ennek így lennie. Sok idő még és talán nem is lesz, de a gondolat csírája már ott bujkál.  És a gondolatok is, hogy hogyan legyen legközelebb."

"Tényleg gyógyítanak a Hegmesék. Nagyon köszönöm."

A könyvről

2020 decembere óta kapható a Hegmesék című kötet, melynek immár a harmadik és egyben utolsó kiadása forog. 20 császárral szült édesanya szüléstörténetét, különleges hegportréját gyűjtötte össze, 5 szakmai hegmesével hitelesítve (Dr. Gutmann Orsolya szülész-nőgyógyász, Karasz Noémi, szülésznő, Koncsek Krisztina, gyógytornász, Horváth Réka, perinatális szaktanácsadó és Kánya Kinga gyászkísérő), hogy az anyai oldal mellett azon szakemberek gondolatai is hallhatóvá váljanak, akik az érintett édesanyákkal ez ellátórendszerben munkájukból kifolyólag találkoznak. A Richter Anna Díjas, hiánypótló kötet már több ezer olvasóhoz eljutott. További visszajelzéseket itt olvashatsz róla.

Rendeld meg a kötet utolsó, harmadik kiadásának egyik példányát a képre kattintva!