Hogy közelítsünk a császárral szült édesanyához empatikusan, tapintatosan?

Császár után

Szerző: Kiss Verus Szakértő: Porkoláb Márta, klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta, pszichoterapeuta

Az „örülj, hogy éltek/egészségesek vagytok” panelmondatról már lassan kezd elterjedni, hogy nem a legempatikusabb reakció, ami ki tud szaladni a szánkon, ha olyan császárral szült édesanyával beszélgetünk, akinek nem volt feltétlenül habosbabos élmény szülése. Porkoláb Márta, klinikai szakpszichológus segítségével igyekszünk kapaszkodókat adni ezekre a helyzetekre, hogy mindenkinek komfortosak legyenek ezek a beszélgetések a jövőben.

Korábbi cikkünk nagy sikere után (20 mondat, amit ne mondj egy császárral szült édesanyának) kaptunk egy olvasói levelet, egy barátnőtől, aki azért írt, hogy segítsünk neki olyan mankókat összegyűjteni, amelyek jól jöhetnek neki beszélgetései során. Egy érintett ismerőse ugyanis végül hasi úton adott életet gyermekének, szeretne vele erről beszélgetni, meghallgatná, de nem tudja, miképp lehet hatékony, s nem szeretné bagatellizálni sem a barátnő érzéseit. Jöjjön hát a pszichológus.

"Kellemetlen" témák

"Sajnos varázsmondatok, melyek egy császáros anyával szemben biztosan jól sülnek el, nincsenek. Ez egy nagyon nehéz, kényes téma, senki nem szeret kellemetlenkedni a másikkal. Hasonló a szituáció, mint mondjuk akkor, amikor egy ismerősünk elveszítette egy hozzátartozóját. Gyakran zavarban vannak a környezetében lévők, hogyan is viselkedjenek, minként kezdeményezzék a beszélgetést, ilyenkor mit kell, lehet, illik mondani. Holott nincs ilyen elvárás.

Senki nem várja, hogy mondd meg a tutit, okos tanácsokkal lásd el, légy szakértő a témában. Jó, ha nem kerülöd el őt vagy a témát. Érdeklődést mutatsz, meghallgatod. És a non-verbális kommunikációnak is lehet nagy ereje. Egy öleléssel jobban kifejezheted a támogatásod, ha szükség van rá, mint szavakkal"

-  kezdi az általunk megkérdezett szakember, Porkoláb Márta.

Mint azt a pszichológus mondja, sokat segíthet az érintett anyának, ha egyszerűen figyelünk rá. Mi is az a momentum, ami tulajdonképpen a negatív megélését okozta a szülés alatt? Ebben nagy lehet az eltérés az anyák között. "Jó tudni, hogy van, akit a testi fájdalmak taglóznak le, mást az, hogy nem tudta azonnal ellátni a gyermekét, míg mást, hogy elválasztották az újszülöttjétől. Valaki a műtét alatti komplikációktól rettegett és valaki attól szomorú, hogy nem így tervezte" - magyarázza Márta.

Konkrét segítség

"Ha mégis kicsit konkrétabb választ keresünk a kérdésre, akkor fontosnak tartom az anya erősségeit hangsúlyozni. Mi az, amiben ő most igazán jó. Pl.: milyen ügyesen látja el a gyermekét. Milyen szeretettel fordul a baba felé, odaadással gondoskodik róla. Mennyire jól tudja értelmezni a babája jelzéseit, lesi a szükségleteit. Hogy feltalálja magát ebben az új szerepben. Törekszik megérteni, miért sírhat a gyermek. Próbál megadni neki mindent, amire épp szüksége van. Kell annál több, mint hogy valaki ezt észre vegye és kihangosítsa?" - sorolja a példákat a szakpszichológus.

Ne ítélkezz!

Amikor a másik szülésélménye kerül szóba, mindig el kell mondani, hogy nagyon különbözőek vagyunk, így a szülést, egy-egy beavatkozást is más-másféleképpen élhetünk meg, nem tudhatjuk, min ment keresztül a másik, de egy biztos: minden megélés érvényes. "Még akkor sem tudhatjuk, ha mi magunk is szültünk már, esetleg mi is rendelkezünk császárszüléses tapasztalatokkal" - figyelmeztet a szakember. - "Az egyik nőnek ez a teljes kiszolgáltatottságot jelentette, másnak ezzel szemben biztonságot adott. Hogy miért épp olyan élményként emlékszik rá vissza, annak lehetnek személyiségbeli okai, de akár korábbi előzményei is, vagyis bizonyos élettapasztalatai szerepet játszottak a szülőszobai helyzetben. Pl. olyan típus, aki alapvetően szereti a kezében tartani az irányítást, most pedig megélte a teljes kontrollvesztettség állapotát. Vagy másik anyának olyan szakember segítette a szülését, aki kicsit sem volt tutujgatós, annál inkább karakán, határozottan mondta, mikor mit csináljon. Ebben a részletben felfedezte egy családtagját, s ez a korábbi tapasztalat ott és akkor biztonságot adott neki és jelentősen hozzájárult a szülés kedvezőbb lefolyásához."

Jó tudni!
Kutatások szerint a posztpartum vagy szülés utáni depresszió kialakulásában jelentős rizikótényező a császármetszés. Sőt a sürgősségi császármetszés jóval kritikusabb, mint a természetes úton történő szülés vagy a programozott császárszülés. A szülés alatti hirtelen felmerülő komplikációk, a helyzet súlyossága fokozott izgalmakkal, rémülettel járhatnak az anya számára. Sok esetben számolnak be kudarcélményként róla a nők. A depresszió kialakulásának rizikóját csökkentheti pl. ha elfogadó párkapcsolatban és támogató környezetben él az anya. Korábbi cikkünk a traumatikus szülésélmények feldolgozásáról ide kattintva olvasható.


A "dehát örülj, hogy egészségesek vagytok" helyett

Habár a citált mondat elég sután hangzik, tulajdonképpen támogató célzatú, nincs benne rossz szándék, mégis nagyon elvásott, kellemetlen panel, jobb kerülni, mert az anya megélését bagatellizálni kívánja. "Lehet örülni annak, hogy túl van rajta anya és baba, hogy szerencsésen alakultak az események, mindenki egészséges.

Ugyanakkor semmi esetre sem érdemes azt sugallani, hogy minél hamarabb lépjen rajta túl az érintett, fordítsa mielőbb a figyelmét a pozitív dolgokra vagy még rosszabb, tegyen úgy, mint semmi nem is történt volna. Ha ez neki nehéz, traumatikus volt, akkor érdemes teret engedni ennek a témának, lehessen róla beszélni.

Úgy és annyit, amennyire az anyának szüksége van. Ha bagatellizált, negatív visszajelzést adunk, még kevésbé tudja megosztani az átélt vagy aktuális nehézségeit. Egyedül marad az érzéseivel. Így nemhogy nem kap segítséget, ellenkezőleg, fokozódnak a rossz érzései" - summázza a lényeget Márta, s mondatait talán kiplakátolni sem volna haszontalan, hogy mind többen megfontolják, mielőtt ezek csúsznak ki valakinek a száján vigasztalásképpen.

Ha nem tudunk mást mondani, inkább erősségeiben erősítsük az érintettet.

Miképp beszélgessünk az érintett anyával?

Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, elég, ha érdeklődünk a hogyléte felől. Talán az lehet ebben a nehéz, hogy elindítsuk egyáltalán a beszélgetést, hogy feltegyük a kérdést, de még akár az is, hogy kibírjuk hallgató figyelemmel, míg válaszol, akár nehéz részletekbe avat be minket.  "Azért nehéz mindez, hallgatóként, mert a téma nagyon intim. Persze magáról a szülésről is kihívás beszélgetni, mert bensőséges Az operáció abban különbözhet, hogy általában nem szeretnék vagy 'kérik' az asszonyok, így a legtöbb esetben negatív aspektusai is vannak az élménynek. A császármetszéssel szült anyák nagyobb arányban élik meg traumatikusnak a szülést. A szülés során többnyire elmarad a katarzisélmény. Sok császáros anyának el kell gyászolnia, hogy nem természetes úton szült. És ebben tudunk vele együtt lenni"

Ha egy anya gátlásosabb, nem könnyen osztja meg mással a szülőszobán átélteket, nem érdemes „közlésre bírni”/erőltetni a beszélgetést - figyelmeztet Porkoláb Márta.

"De az mindenképp egy fontos gesztus, ha biztosítjuk róla, vele vagyunk, mi nyitottak vagyunk felé, és ha úgy érzi, szeretne valakivel erről beszélni, hozzánk fordulhat, meghallgatjuk őt. Lehet, hogy ma nem érzi ennek szükségét, de két nap múlva igen. Ha mégsem, már akkor is rengeteget jelent, hogy tudja, nincs egyedül, kérhetne támogatást. Illetve azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a császármetszés lehet számára traumatikus esemény, melyek akár képek formájában is visszaidéződhetnek. Trauma esetében a kérdezgetés tudatosan ráirányítja a figyelmet, így a nő újra átéli a negatív érzéseket. Nem véletlen, hogy nem beszél róla, igyekszik elkerülni az emlékezést."

Hallgatás  = segítség

Sokszor a (meg)hallgatás az egyetlen dolog, amit tehetünk, ha egy olyan édesanyával beszélgetünk, akinek negatív volt a szülésélménye. "Figyelünk rá, vele vagyunk, meghallgatjuk őt. Fontos, hogy akárhogyan is reagálunk, az őszinte legyen a részünkről. Ha valamivel nem értünk egyet, vagy nem tudunk rá mit mondani, még akkor is jobb hallgatni és együtt lenni vele, mint bizonytalanságunkban valami suta megjegyzést tenni. Meghallgathatjuk többször. Amennyiszer szükséges. Ha úgy érezzük, később is megkereshetjük valamilyen formában, azóta jobban érzi-e magát" - zárja a témát Márta.

Várunk a Császárvonal zárt csoportjában, ha beszélgetni szeretnél több ezer érintettel, szakértők támogatásával.