A mekóniumos, zöld magzatvíz tévesen automatikus császárindokként él sokak fejében. Valóban veszélyben van a magzat, ha mekónium kerül a magzatvízbe? – többek között erről beszélgettünk Gyenes Dorottya szülésznő, védőnővel, aki egyúttal érdekes és ritkán hallott információkat is megosztott a témával kapcsolatban.

Mit kell tudni a mekóniumról?

A mekónium (magzatszurok) sötétzöldes színű, masszasűrűségű anyag, ami a magzati bélben termelődik. Gyakorlatilag ez a baba első széklete. A magzatszurok nagyrésze (kb. 80 százaléka) víz, ezenkívül számos összetevőből áll (magzatvíz, epefesték, lanugo, bélhámsejtek stb.). A mekóniumot már a koraszülöttek bélrendszere is termeli.

Miért kerülhet mekónium a magzatvízbe?

Jelenlegi tudásunk alapján három fő oka lehet annak, hogy a baba “belekakil” a magzatvízbe.

A mekónium magzatvízben való jelenlétének egyik kézenfekvő oka, hogy a terminusközeli magzat bélrendszere már kellően érett ahhoz, hogy bélmozgást produkáljon, ahogy azt majd a méhen kívül is teszi. A terminusközeli babákról tudni kell, hogy kétszer olyan gyakran ürítenek méhen belül mekóniumot, mint a koraszülöttek – magyarázza Gyenes Dorottya.

Mekónium kerülhet a magzatvízbe akkor is, ha vajúdás közben – ahogy a magzat áthalad a szülőcsatornán – a magzat feje vagy a köldökzsinór összenyomódik. Ez a bolygóideg izgalmát (vagus reflex) váltja ki, ami szívfrekvencia-csökkenéssel és a bélperisztaltika fokozódásával jár.

Végül meg kell említeni, hogy magzati distressz és oxigénhiány is állhat a mekóniumürítés hátterében. Ilyenkor az oxigénhiány következtében a végbél záróizma elernyed, a bélperisztaltika fokozódik, ami mekóniumürítéshez vezethet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a magzati distressz és oxigénhiány előfordulhat mekónium jelenléte nélkül is – hangsúlyozza a szülésznő.

A mekónimos magzatvíz valóban azonnali beavatkozást igényel?

Sajnos a mai magyar gyakorlat abból indul ki, hogy a mekónium jelenlétét oxigénhiány okozta, ezért a babát minél hamarabb „ki kell szabadítani”.

Ez a szemlélet azonban a legtöbb esetben olyan beavatkozási kaszkádot indít el (burokrepesztés, oxitocinos gyorsítás, irányított kitolás, esetleges császármetszés stb. - erről részletesen itt olvashatsz), amelyek következményei sokkal súlyosabbak, mint maga a mekónium jelenlétének kockázata, főleg, ha a magzati szívfrekvencia megfelelő.

Fertőzésveszélyes a mekóniumos víz? A mekónium a születés utáni széklettel ellentétben nem tud fertőzést okozni, mert nincsenek benne baktériumok, csak víz és magzati szövetek. Idegrendszeri problémát is az oxigénhiány okozhat, aminek lehet tünete a mekóniumos magzatvíz, de egyáltalán nem feltétele. A problémát "mi" okozzuk, ha mekóniumos magzatvíznél elkezdjük sürgetni a babát (beavatkozásokkal, amelyek oxigénhiányt okozhatnak) vagy a születés után, ha leszívjuk a légútjait, mert ilyenkor kontraproduktívan még mélyebbre tudjuk nyomni.

Mikor tekinthető veszélyesnek a mekónium a magzatvízben?

A mekónium akkor válik veszélyessé, ha a magzat belélegzi azt, mert a sűrű anyag elzárhatja a légútjait, Mekónium Aspirációs Szindrómát (MAS) okozva. Ez egy rendkívül ritka szövődmény, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy a magzat végez ugyan apró légzőmozgásokat az anyaméhben, de hogy “levegőért kezdjen kapkodni”, és mélyre szívja a mekóniumot, ahhoz súlyos oxigénhiányos állapot szükséges.

Szerencsére kitoláskor a magzat légútjai összenyomódnak, így kipréselve a nyák mellett az esetlegesen lejutott mekóniumot is.

Nagyon fontos ugyanakkor, hogyha mekónium jelenlétét tapasztaljuk, próbáljuk minél több oxigénhez juttatni a magzatot – emeli ki nyomatékosan a szakértő. Ebben segíthet a függőleges helyzetben történő vajúdás és a lassabb – nem erőltetett -, az anya által irányított kitolás is. A köldökzsinór-ellátás során pedig rendkívül fontos megvárni azt, hogy köldökzsinór ne pulzáljon már.