A császármetszés egy komoly, nagy hasi műtét, mely során megközelítőleg tíz réteget vágnak át és húznak szét ahhoz, hogy a babát kiemelhessék. A beavatkozás utáni 2-3 hétben komoly fájdalmakat élhet át az anya, ahogy gyógyul a sebe. Nehezére esik mindenfajta mozgás, a teljes regenerálódáshoz legalább egy év kell, a műtéttel összefüggésben pedig számítani lehet több szövődményre. Annak ellenére, hogy rutinműtét, a gyakorisága nem jelenti azt, hogy veszélytelen, könnyebb, egyszerűbb.
Ha valami könnyebbnek tűnik, az nem egyenlő azzal, hogy jobb is: a vajúdásnak és a hüvelyi szülésnek rengeteg olyan pozitív, élettani hatása van, amelyet egy mesterséges beavatkozás nem tud helyettesíteni. Egy sor olyan hatással találkozik ilyenkor az anya és a baba is, amely szükséges ahhoz, hogy a kicsi a születés után jól alkalmazkodjon a külvilághoz, és egymással is könnyebben össze tudjanak hangolódni. A császármetszésnek vannak vitathatatlan és vitatható okai is, s mindig egyénileg kell mérlegelni, kinél biztonságosabb a műtét, kinél felesleges elvégezni.
A programozott császármetszés orvosi oldalról tervezhetőbb, kisebb a szövődmények kialakulásának a kockázata, azonban alapvetően nem erre kell készülni egy egészséges anya-baba párosnál. A szülés beindulása – eltekintve néhány esettől – még akkor is előnyösebb a babára nézve, hogy ha tudjuk, császármetszéssel fog világra jönni. A vajúdás (egy-két óra is) sosem „felesleges szenvedés”: érlel a babán, hozzásegíti a könnyebb adaptálódáshoz születés után, anyai oldalon pedig beindulnak azok a hormontermelő folyamatok, amelyek például a tejtermelés megindulásáért felelősek.
Ha az előző császárindok nem áll fenn a következő várandósság alatt (és új indok sincs), a hüvelyi szülésnek nincs akadálya. Az „egyszer császár, mindig császár” egy tévesen keringő mondat a köztudatban, melynek alapja a hegszétválás miatti félelem. Egy császár után ennek esélye azonban mindössze 0,7%, és két császár után is picivel van 1% felett. Mivel az ismételt császármetszésnek is vannak kockázatai a hüvelyi szüléssel szemben, a hegszétválásra való hivatkozással elzárkózni a VBAC-től (császár utáni hüvelyi szülés) nem indokolt. Itthon egyre több helyen van lehetőség egy, de akár két császár után is hüvelyi úton szülni.
Császármetszésnél – főleg altatással – nagyobb eséllyel alakul ki kötődési zavar anya és baba között. Ez nem azt jelenti, hogy az anya ne szeretné a gyermekét vagy fordítva, hanem csupán azt, hogy több idő kellhet az összehangolódáshoz, az anyai érzések megérkezéséhez. A kötődés minősége soktényezős, s csak egyik alkotóeleme a születés módja. Itt is inkább a szeparáció (a baba anyától való elkülönítése) az, ami jelentősen befolyásolhatja a megélést, ezért is fontos az aranyóra biztosítása, illetve a rooming-in.
A méhlepény eltávolítása után – bármilyen úton is hozzuk világra babánkat –, ott marad egy kistányérnyi seb a méhen, amelynek be kell gyógyulnia. Császárral szült anyukáknál a gyermekágyi vérzés általában gyengébb és rövidebb, mint hüvelyi szülés után, hiszen a méhet alaposan „kitakarítják” a műtét után, de hossza akár 2-10 hét között is változhat.
A tejtermelő folyamatok motorja szülés után a lepényleválás, a méhlepényt pedig kiveszik császármetszés esetén is. Ha valakinek mégis nehézsége van a szoptatással, az abból következik inkább, hogy műtét után nem támogatják megfelelően a baba-mama egység megvalósulását, amikor az anyának órákon át mozdulatlanul kell feküdnie, s a baba külső segítséggel tud csak mellre kerülni. Sok kórházban ilyenkor nem lehet bent senki az anyával, a babát pedig szeparálják, a kicsi nem ritkán pótlást, cukros vizet kap, s nem tud igény szerint szopizni ebben az érzékeny időszakban, amely segítene a szoptatás kereslet-kínálatát beállítani.
Valóban jó, ha a szülés utáni két hetet inkább pihenéssel, fekvéssel töltjük, de a közhiedelemmel ellentétben a hasi műtét nem indolokja a hosszabb fekvést. A mozgás ugyanis javítja a keringést, így segíti a gyógyulást, a seb- és hegregenerálódást is. A műtét után éppen a minimális mozgások, az ún. posztoperatív torna, a légzőtorna fog segíteni abban, hogy mielőbb lábra álljon a császárral szült anya. Hallgassunk a testünkre, mikor, mennyi mozgás esik jól! Ez változhat napszakonként, naponként is, sok mindentől függ az alvástól az idegrendszer állapotáig.
Gátizmaink állapotát rengeteg tényező befolyásolja már a várandósság előtt is: életmódunk, kötőszöveti jellemzőink, táplálkozásunk, vagy az, hogy mit és mennyit mozogtunk. Testünkben a gátizom, a hasfal, a rekeszizom és a mély hátizmok egy egységként képzelendők el, így ha ebbe „belenyúlnak" egy nagy, több réteget érintő, hasi műtéttel, a rendszer működése is alaposan megváltozik. Császár után is ajánlott a gátizomtorna, melyben a lazításra is nagy hangsúlyt kell fektetni!
A hathetes kontroll „zöld lámpái” nem egészen azt jelentik, amit sok édesanya hallani szeretne. Mert a hathetes kontroll után először újra kell tanítani az izmoknak az együttműködést (gát-, has-, hát- és rekeszizom). Az agy-izom együttműködést újra kell építeni, s a manuális hegkezelést bevezetni a mindennapokba. A 12. hét után kereshetünk aztán komplex, szülés utáni rehabilitációs programot, de futni például csak 7-8 hónappal a műtét után ajánlott. A Császárvonal applikáció videós regenerációs programja is ebben támogatja az édesanyákat.
A császáros heg külső szépsége nem jelenti azt, hogy minden rendben van odabent is. Ha jól is gyógyul a látható heg (esztétikailag szép, vékony), attól lehetnek még gyógyulási problémák beljebb, a hasüregben, ami szemmel nem látható. Ezek leggyakrabban hasűri összenövések, amelyek lehet, hogy semmilyen tünetet nem adnak, de az is lehet, hogy csak a heg viszketése, eltérő színe vagy valamilyen emésztési probléma, meddőségi zavar, esetleg távoli, ismeretlen eredetű ízületi fájdalom hívja fel rá a figyelmet.
A császármetszés vitathatatlan anyai és magzati előnyökkel jár, ha valóban indokolt. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy egy nagy hasi műtétről van szó, melynek komoly szövődményei lehetnek anyára és babára nézve. A műtéttel kapcsolatos fejlődés is hamis biztonságérzetet kelt, s a rutinszerűséget gyakran egyenlővé tesszük a beavatkozás biztonságos voltával. Való igaz, hogy a műtét rövid távú szövődményei viszonylag ritkának tekinthetők, azonban előfordulási gyakoriságuk többszöröse a hüvelyi szülést követő kockázatoknak, a hosszú távú szövődmények pedig csak az elmúlt két évtizedben váltak egyértelművé.
Nagyon is van lehetőségünk a hazatérés után felülírni a világrajövetel kezdeti stresszes élményét, a baba és anya, de természetesen a császármetszés esetén sokszor háttérbe kerülő apa szempontjából is! Ha például elmaradt a kórházban az aranyóra, a kezdeti, nyugodt egymáshoz kapcsolódás megélésére nem volt lehetőség, akkor otthon – igaz, más formában, nem ugyanolyan hatásokkal – átélhetnek a császármetszett anyák is egy szüléshez, születéshez köthető rítust, tudatosan szervezve.
Bár tény, hogy sokan negatívan élik meg a császármetszést, egyáltalán nem kizárt, hogy pozitív emlék lesz belőle. A rossz tapasztalatok többnyire az információhiányból, a kontrollvesztésből, a felkészületlenségből fakadnak, ezért a megfelelő információgyűjtés már várandósan fontos, ahogy az egészségügyi személyzettel való egyeztetés, félelmeink kimondása, kérdéseink, vágyaink megfogalmazása is.
A jelenleg uralkodó kórmegelőző szemlélet okán medencevégű fekvés mellett egyre ritkábban zajlik hüvelyi szülés, ezért a farfekvés az egyik leggyakoribb császárindok. Kevesen tudják, de a baba még a vajúdás alatt is be tud fordulni, s számtalan módszer elérhető, hogy kedvezőbb pozíciót vegyen fel a pocakban. Ilyen például a biztonságos, kórházi, külső fordítás, vagy a Spinning Babyes® Szemlélet, mellyel helyet tudunk teremteni a babának az ideálisabb pozíció felvételéhez, kihasználva a gravitációt, a mozgást és az egyensúlyt.
9 hónap alatt jöttek fel ránk a plusz kilók, 9 hónapig változott, alakult a testünk babánkkal, legalább 9 hónap kell a visszaalakuláshoz is. Ami igaz, hogy a szoptató anyáknak általában hamarabb húzódik vissza a hasa, de a császárnál sem a szülés módja befolyásolja a folyamatot, hanem például a heg állapota, gyógyulása, kezelése, s emellett a szétnyílt hasizomtól az egyéni, szöveti adottságokig tucatnyi tényező.
A hasi szülés (a világhírű bába, Ibu Robin Lim egyre terjedő szóhasználatával) ugyanúgy szülés, mint a hüvelyi úton történő életadás, egy ugyanolyan igazi édesanya tartja karjában ugyanolyan igazi gyermekét, akár hüvelyi úton szülő társai. Az, hogy a császármetszés esetében kimarad a vajúdás (ha programozott műtétről van szó), az azzal járó fájdalom, nem indokolná a lenéző hangnemet, hiszen a nagy hasi műtét után az édesanyák hetekig élnek fájdalommal. A császárral szülő édesanya is fontos, életre szóló próbát áll ki gyermekéért, hege életkapu ugyanúgy.
Számtalan tényezőtől, egyéni sajátosságtól, körülménytől függhet, hogy egy szülést miképp élünk meg. Az, hogy babánk világrajövetelét nem pozitív élményként őrizzük, nem jelenti azt, hogy gyermekünket nem szeretjük, nem örülünk születésének. Az emberi lélek elég összetett ahhoz, hogy ilyen párhuzamos, ellentmondásosnak tűnő érzések egyszerre fussanak benne. A szülésélményt ilyen mondatokkal bagatellizálni rendkívül káros, az érintett édesanyának támogatásra van szüksége ebben az élethelyzetben, s élményeinek feldolgozására.
Az első napokban, vagyis a posztoperatív időszakban természetes, ha duzzadt, hurkás, kemény és/vagy akár csomós a heg és környéke. Ennek oka, hogy a test reagál a vágásra, elkezdi megjavítani a szétvágott, eltolt szöveteket. Ennek a következménye a folyadékszaporulat, amely idővel felszívódik. A gyógyulást eredményesen segíteni tudjuk például az otthon végzett hegmasszázzsal, has- és hegkezeléssel, mellyel az érzékenység, érzéketlenség enyhíthető, sőt a kötényhas is jó eredménnyel javítható.
Ebben a kérdésben nincsenek jól meghatározott számok, de az tény, hogy minden egyes császármetszéssel növekszik a kockázatok esélye. A megfelelő műtéti technika a korábbi két, három javasolt császárral szemben akár több ilyen beavatkozást is lehetővé tesz, de fontos mérlegelni az egyéni adottságokat, tényezőket is. Az ismételt műtétek ugyanis technikailag egyre nehezebbek, és nehezíthetik a teherbeesést, a méhlepény tapadását, illetve a magzat fejlődését a korábbi beavatkozás(ok) miatti esetleges összenövések is, valamint nő az esélye a méh esetleges kivételének és további szövődményeknek is.