Egy problémamentes várandósság vége vett rossz fordulatot, de hála az éber védőnőnek és orvosnak, egészséges anya és baba páros térhetett haza a történet végén. Olvasói történet.
Gondmentes várandósság
Első babás várandós voltam, vártuk, készültünk rá, és tavaly márciusban lett is egy csodálatos pozitív tesztünk. A várandóssággal alapjában minden rendben volt, végülis nem is viseltem olyan rosszul, a hatodik hónapig dolgoztam. Amikor a hetedik hónap végén jártunk, el kellett költöztünk az akkori lakásunkból, ami fontos momentum történetünk szempontjából. Költözésünk előtt még elmentem a védőnőhöz terhesgondozásra, ő meg is adta az új védőnő telefonszámát, akit fel is hívtam hazafelé.
Az új védőnő volt az én nagy szerencsém
A 36. hetet töltöttem, amikorra megbeszéltünk egy időpontot, de előtte a nőgyógyászomnál voltam, aki mért egy vérnyomást is. Kérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e. Tőle azt a választ kaptam, hogy kicsit magas a vérnyomásom, de az normális. Ebben az időben már brutálisan vizes voltam, alig bírtam menni, de elvileg az is normális. Gondoltam én... Aztán jött a védőnő, mondta, hogy a vérnyomásom igen magas, ha 140/90 fölé menne, menjünk be a kórházba, ahova tartozunk, semmi nem fog történni, kapok egy vérnyomáscsökkentőt, és mehetünk is majd haza.
November 1-jén (a kiírt dátum november 24.) 146/98 volt a vérnyomásom, gondoltuk, menjünk be, ártani nem ártunk. Este 8 óra körül értünk be a kórházba, vettek egy vizelet-vér mintát, kérték, hogy ezt várjuk meg, kb. 2 óra, amíg megjön az eredmény. Este 10 óra körül meg is jött, 3+os volt a fehérvérsejt a vizeletemben, így azt mondták, feküdjek be, de ez elvileg a szülést nem befolyásolja. Adtak egy vérnyomáscsökkentőt, menjek, feküdjek le, pihenjek. Ezt is tettem: kétszer jött egy nővér mérni a vérnyomásom, magas volt, nem ment le. Aztán amikor harmadszorra jött vissza, közölte, hogy indulunk: CSÁSZÁR!
Altattak, műtét közben is gond volt a vérnyomásommal
Rettegtem. Ha valamit nem szerettem volna, az a császármetszés. Hívtam a férjem, induljon, műtenek. A szülőszobán közölték, hogy olyan magas a vérnyomásom, nincs idő epidurálni, altatnak. Innen számítva 10 perc múlva megszületett a kisfiam.
A műtét után, két órát töltöttem a műtőasztalon, mert 200-ra ment fel a vérnyomásom, alig tudták levinni. A férjemnek azt mondta az orvos, hogy ha nem megyünk be aznap este, lehet hogy én kapok agyvérzést, vagy a baba nélkül jöttünk volna haza. Toxémia.
Hálás voltam. A védőnőmnek, hogy figyelmeztetett, hiszen az előző védőnő ezt nem tette. Hálás voltam az orvosnak, a gyors probléma-felismerésért, és a gyors cselekvésért. Igaz, hogy a kisfiam világrajövetele után 6 órával láttam először, de ez csekély "probléma” ahhoz képest, hogy rosszabb is történhetett volna. Így négy nappal később hazajöhettünk, egészségesen.
