Sokat tudunk a szülés mikéntjéről, folyamatáról. Ismerjük a szakaszait, tudjuk, mik azok a jelek, amik a baba világrajövetelét jelzik. A szülés fiziológiája minden szakember és nő előtt ismert. De mi történik ilyenkor a leendő anya lelkében? Számít-e ez egyáltalán a szülés kimenetelének szempontjából? Vajon fontos, hogy a nő biztonságban érezze magát? Számít a környezet, az őt körülvevő emberek viselkedése?

Vannak nők, akik könnyen, kevesebb vagy elviselhetőbb fájdalommal szülnek, és vannak akik nehezebben, hosszabban vajúdnak, míg másoknál a folyamat elakad, s esetleg a műtőben fejeződik be várandósságuk. Bizonyos édesanyák képesek figyelni a testükre és a babájukra, mások bárhogy is koncentrálnak, nem megy nekik. Vajon miért? Mi a gátja a sikeres hüvelyi szülésnek, s mi segíti elő a folyamatokat?

Tudatosítani érdemes a szülő nő alapvető szükségleteit

Michel Odent (francia szülészorvos, az 1960-as években elsőnek vezette be a vízben szülés és az otthonias szülőszobák gyakorlatát; kórházi pályafutása után otthonszüléseket kísért, mintegy ötven tudományos tanulmány szerzője, tíz könyve húsz különböző nyelven jelent meg) minden írásában, előadásában hangsúlyozza: szerinte ma elsősorban arra lenne szükség, hogy megértsük a szülés fiziológiáját, és tekintettel legyünk a szülő nő alapvető szükségleteire. Szerinte a szülés legjobban akkor halad, ha háborítatlan, s

• csöndes, jól védett szobában zajlik,
• nem tör az anyára idegen ember vagy esemény (pl. nem vizsgálgatják folyamatosan), és
• kellő biztonságban érzi magát,
• szabad.

Háborítatlan körülményeket, biztonságot teremteni mindenhol lehet, kórházban is, és megfelelő támogatást is lehet szerezni kellő tudatossággal. Ez a legfőbb kulcsa a szülésnek.

A szülés valódi arca

A szülés egy természetes és spontán folyamat. Nem az agyunk gondolkodó része (neokortex) irányítja dominánsan, hanem a hipotalamusz, amely a hormonok együttműködését vezérli. A gyermek világrahozatala akkor megy a legsimábban, ha az anyánál megszűnik a tudatosság, vagyis a neokortex irányítása, és felhagy az elvárásoknak megfelelő viselkedéssel. A legideálisabb tehát az ösztönökre hagyatkozó vajúdás.

Mi történik ilyenkor? Az anyánál megszűnik, vagy meg sem jelenik a félelem, elkezdi figyelni a teste és babája jelzéseit, képes lesz a „belső hangokra” koncentrálni. A hormonok csodás és logikus táncba kezdenek: a hipotalamusz oxitocint termel, amely kiváltja a méhösszehúzódásokat. A fájdalommal egy időben megjelenik a szervezetben az endorfin, ám ahhoz, hogy ez a hormon szabadon, akadálymentesen áramolhasson, biztonságra, melegre, nyugalomra és sötétségre, vagy legalábbis minél gyengébb megvilágításra van szükség. Az erős fény, vagy bármi, ami elszomorítja, felizgatja (megemeli adrenalinszintet) a kismamát, leállíthatja a vajúdást, épp mint az állatoknál: ha veszélyt érzékelnek, azonnal képesek blokkolni a megindult folyamatot és továbbállnak, biztonságosabb helyet keresve.

Medikális szülésnél a nők sokszor rá vannak kényszerítve az együttműködésre, ennek okán a neokortex tevékenysége válik dominánssá: a testük így nem tud rálelni a saját, ösztönös ritmusára.

A szülés a tudat, a lélek és a test összefüggésében működik: a vajúdásban nem csak a nő izmai, teste vesz részt, hanem a lelke, pszichéje is. Sok minden előidézhet bizalmatlanságot egy nőben, főleg a vajúdás alatt. Számos tényező növelheti a szorongást és a félelmet, amely könnyen gátolhatja a szülés menetét vagy akár le is állíthatja azt. A szülés akkor lesz „sikeres”, ha minél természetesebb környezetben zajlik le, ahol a kismama biztonságban érzi magát. Egy természetes szülés csodálatos, ösztönös esemény, nem pedig egy veszélyes folyamat, amely néha biztonságos. A nőknek ma is szükségük van erre tudásra. Ahhoz, hogy ennek birtokába juthassanak, tájékozódni (kórháztól független szülésfelkészítőn), olvasni érdemes (ajánlók a cikk végén), ám a legfontosabb az önmagukba vetett hit!

Magára a folyamatra az együttérző tisztelet kiemelkedően jó hatással van: ezt elsősorban olyan (szak)emberek képesek megadni, akik nem vezetni, irányítani akarják a szülést, hanem támogatják, kísérik azt, és hagyják, hogy az anya azt tegye, amit az ösztönei diktálnak.

Azoknál a nőknél, akiknek megadatik a háborítatlan szülés, szembetűnőek a különbségek azokhoz képest, akik akadályoztatva vannak ebben: a nyugodt környezetben szülő asszonyok (ez lehet a kórház is természetesen) vajúdása általában rövidebb ideig tart, kisebb a fájdalom, ritkábban van szükség vágásra, ellenőrizhető marad a vérzés, könnyebben megy a szoptatás, kevesebb komplikáció adódik, ha azonban mégis felmerül, akkor hamar megoldódik.

Az, amit a babáink velünk átélnek, formálja őket. Amit egy nő átél, amikor világra hoz egy kis embert, megváltoztatja őt. A gyengéd, természetes szülés felszabadít valamit legbensőbb énünkből, megkönnyíti az anyaságot, megerősíti a családokat.

Források:

• Michel Odent: Water, Birth and Sexuality: Our Primeval Connection to Water, and its Use in Labour and Therapy
• Michel Odent: A szeretet tudományosítása, Napvilág Születésház, 2003.
• Rodney Douglas, Henry Markam: "Neocortex" Reprinted from The synaptic organization of the Brain, Oxford University Press, 2004
• Ina May Gaskin: Spirituális bábaság, Alternatal, 2011.
• Dr. Szabó István: A normál szülés mechanizmmusa
• WHO recommendations Intrapartum care for a positive childbirth experience
• Managing proloonged and obstructed labour
• British Regulator Urges Home Births Over Hospitals for Uncomplicated Pregnancies

További könyvajánlók várandósoknak

• Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez (Jaffa Kiadó, Budapest, 2015)
• Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek (Jaffa, Budapest, 2017)
• Orosz Katalin, S. Nagy Zita: A sorsformáló 9+1 hónap (Kulcslyuk, Budapest, 2017)
• Frédérick Leboyer: A gyöngéd szülés (Katalizátor, Budapest, 2008)
• Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok – Tanulja meg az új módszert (Central Médiacsoport Zrt., Budapest, 2013)
• Debra Pascali-Bonaro, Elizabeth Davis: Orgazmikus szülés - Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez (Jaffa Kiadó, Budapest, 2011)
• Michel Odent: Császármetszés (Napvilág Születésház, Budapest, 2004)
• Kiss Verus: Hegmesék - A császármetszésen innen és túl, Magánkiadás, 2020
• Óvári Enikő: A VBAC-titok, Magánkiadás, 2022.

További cikkeinket is olvasd el császármegelőzés témában! Ha maradt még kérdésed, gyere a Császárvonal szakértői csoportjába!